Hogyan dolgozzam fel?

Ajánlanék neked egy filmet, illetve kettőt... az egyik: Séta a múltba. Könnyfakasztó történet, de a végén ott a tanulság... a nagyon velős tanulság, amire valószínűleg most szükséged van. Én akkor néztem meg, mikor elveszettem egy nagyon közeli családtagom. Végigbőgtem a filmet, de a végére legalább egy nagyon picit megnyugodtam.

A Keith is hasonló témát dolgoz fel....

(Egy kis segítség, nem tolakodásból, de a legegyszerűbb módon a clubgen[pont]hu nevezetű oldalon találod meg őket.)

Tényleg érdemes megnézni. A lényeg tulajdonképpen mindkettőben az, hogy ha elvesztünk valakit, az nagyon fáj, de az a valaki továbbra is ott él bennünk, megváltoztatva az életünk elkövetkezendő évtizedeit. És hogy a legnagyobb traumák után sem szabad véglegesen a padlóra zuhanni, hanem hinni kell valamiben...

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked, hidd el az idő csökkenti a fájdalmad!

Őszinte részvétem

Ő egy sokkal jobb helyen van, és szomorú. Szomorú mert sírni lát. Amikor a legjobb barátom meghalt (14 évesen) én abbahagytam egy percre a sírást és arra gondoltam, hogy azért nem sírok mert ittvan és erőt ad nekem, hogy ne lásson sírni, hisz őt az tette boldoggá ha én boldog vagyok.

Persze, hogy is lehetnél boldog nélküle...

Azt tanácsolom adj ki magadból mindent, de tényleg mindent sírj, üvölts verj szét egy kukát, ha már látsz a könnyeidtől írd le amit érzel... ja és mozdulj ki, ne arra gondolj hogy ünnepelni mész a haverjaiddal... azért mész el, hogy feltudd dolgozni.

Hallgass zenét, olyat ami erőt ad.

http://www.youtube.com/watch?v=WmmNVCeAIWc

Részvétem. (Jó hangosan!)

Szia. Nagyon sajnálom, és nagyon rossz lehet, de talán a lány szüleinek is jól fog esni ha beszélsz velük. Fel a fejjel..

15/l