Édesanyám élettársa szó szerint mindent felzabál. Mit tehetünk?
Édesanyám önálló keresettel rendelkezik, se őt, se engem nem az élettársa tart el.
Ha anyukám bevásárol bármit, azok a dolgok szőrén szálán eltűnnek. Vesz ebédnek valót reggel, mire főzésre kerül a sor eltűnik hol 20 deka füstölt sajt, hol 2 pohár tejföl, kolbász tűnik el... bármi, amit el lehet csak képzelni. Anyukám múlt héten vett szaloncukrot karácsonyra természetesen. Tegnap a szekrényben csak az üres zacskója volt, még arra sem volt képes, hogy maga után kidobja. Mielőtt bárki rákérdezne, igen, tudta, hogy ez karácsonyra van. Gyakran előfordul, hogy mire hazaérek egyetemről, addigra már szinte semmi sincs a hűtőben, hiába lett 1 napja bevásárolva. Anyukám próbált már beszélni vele, de mindig azt a választ kapja, hogy ő férfiember, neki sokat kell ennie, nekünk viszont nem. Anyukám fontolgatja, hogy elhagyja, nem csak emiatt, de a tetejébe meg is hízott nagyon, mikor találkoztak volt 80-90 kiló, most túlment a 120-on. Emiatt is szólt már édesanyám, felajánlotta a segítségét fogyókúra ügyben, de a férfit nem érdekli már semmi. Mit tanácsoltok?















Elso kerdes csak az lenne hogy az elettars dolgozik ?ha igen akkor miert ne ehetne ennyit, mivel a vilagon nem o az egyeduli ember aki ennyit eszik.
2 attol is fugg hogy mi a napi menu? Van akinek eleg reggelkre 1 joughurt 1 kiflivel, ebedre salta, van akinek ez edes keves akkor ertheto hogy mitol ehes ennyire es mindent elfogyasz.
de! Ha nem dolgozik akkor viszont pofatlan hogy egesznap otthol van es semit sem csinal csak eszik! Mert akkor nem hizlalda a hazatok!
En mint feleseg nekem nem azzal lenne a pronlemam hogy ferjem mennyit eszik, hanem azal hogy dolgozik e egyaltalan, mert amit anyokad megkeres penzt azt nehogy ar fefalja 2 het alatt amibol esetleg te anyukadal kijonnetek 1 honapra.










Nem mondanám, hogy csak anyukád dolga lenne, mert ezek szerint teelőled is eleszi az ételt, azt is, amit te vásárolsz. Azért az milyen már, hogy az ember bevásárol főzéshez, és amikor hozzá akar kezdeni, akkor látja, hogy a fele elfogyott annak, amit megvett? De az is gáz, hogy a szaloncukrot felzabálta, elvégre azt is ha megveszi az ember karácsonyra, akkor utána nyugodtan hátradől, hogy na, a szaloncukor megvan. Aztán a kis falómanó suttyomban befalja, bele sem gondolva abba, hogy az későbbre van, és nem is csak neki, hanem mindenkinek.
Ha meg ő annyira "férfiember", és neki sokat kell zabálnia, akkor szerezze be magának, amit magába akar tömni, ne falja fel mások elől az ételt. Fúj, undorítóak az ilyen emberek.





Ebben az egészben az a szomorú, hogy az illető igazából nem éhes. Csak annyira ki van tágulva a gyomra, hogy képtelen "teltség érzetet" elérni. Persze ez nem a szó szoros értelemben vett "betegség", hisz hosszú évek "kemény munkája" kell ahhoz, hogy így kitáguljon a gyomor.
Apám ugyan ilyen. Ő konkrétan 2 óránként eszik. Egy evésre kb akkora mennyiséget amennyit én egész nap (pedig én is férfi vagyok).
Tanácsolni annyit tudok, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. De persze ez anyukád döntése.





Nem beteg, csak rohadtúl önző!
Amúgy dolgozik? Keres annyit amennyiből ennyit zabál?
Ha tudja magáról hogy ennyit eszik, miért nem vásárol annyit be, hogy mindenkinek jusson.
Amúgy engem is az agyvérzés kerülgetne, ha tudnám bevásárolok ebédre, de mire főznék eltűnik.
Önzőség tetőfoka, másra nem gondol, csak magára.
Lapát!





Húsvétig hízlaljátok,
azután jöhet a disznóvágás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!