Szerintetek miért elítélendő az, hogy nem most hanem mondjuk 4-5 év múlva szeretnénk babát?

Nyáron volt az esküvőnk,így a rokonok,ismerősök és kollégák nagy része már rákérdezett,hogy a babát mikorra tervezzük. Én elmondtam mindenkinek őszintén mik a terveink,amire a 95% azt mondta,hogy ez teljesen normális.

Viszont most hétvégén a férjem szüleinek a barátainál voltunk és ott is szóba került a baba téma. A férjem nem volt ott végig,mert közben a barátaival találkozott,így én kaptam a kérdéseket.

Férjem anyukájának a barátnője megkérdezte tőlem,hogy akkor a babát mikorra tervezzük. Én elkezdtem neki mondani,hogy olyan 4-5 év múlva,mert hogy még fiataloknak érezzük magunkat hozzá,szeretnénk pár évet friss házasként tölteni,utazgatni és lakásra vagy házra gyűjteni. Erre a reakció az volt,hogy ez mekkora hülyeség,hogy ennyit akarunk vele várni meg hogy önzőek vagyunk,hogy csak magunkra gondolunk, meg azt is mondta,hogy hát hogy néz ki,hogy az életünket egy terv szerint csináljuk. Teljesen kiborultam,mert elmondtam,hogy mi hogy tervezzük,persze hozzátettem,hogy ezek csak tervez,aztán lehet már 2 év múlva bele szeretnénk vágni,ki tudja. De teljesen felháborodott azon,amit mondtam,én meg azon,ahogy a nő reagált. Igazából Ő nekünk senki,úgyhogy szerintem semmi köze hozzá,hogy mi mikor érezzük magunkat késznek a gyerekvállalásra. Még ha azt mondom 40 évesen akarnék,akkor még oké, de 30 évesen hol lennék majd öreg hozzá. Ráadásul még lehet szeretnénk addig tanulni is,de ha azt mondtam volna,hogy pl. nem is szeretnénk, szerintem akkor sincsen semmi joga beleszólni és elítélni minket. A csúcs az volt, hogy az anyósom is azt mondta,hogy csak olyan sokára szeretnénk? Nem tudom miért sok az a 4 év,mert ő pont kb 4-5 év múlva fog nyugdíjba menni.

Meg hogy ugye nem az anyagiak miatt nem akarunk még babát?

Csak,hogy tudjátok albérletben lakunk,saját lakásra gyűjtünk és nem igazán szeretnék albérletbe szülni,mert ezt nagyon sok tulaj nem szereti. De 2-3 év múlva már ott fogunk állni szerintem,hogy lakás/ház meglesz,persze hitelt is veszünk fel és utána mikor érezzük jöhet szerintünk a baba.

A férjem sem szeretne most rögtön gyereket,hanem ő is várna vele pont ennyit,mint én,aztán majd úgyis kialakul a dolog.

Meg még azt kérdezte a nő,hogy na és mi van ha most teherbe esnék,mit csinálnék? Mondom neki nyilván megtartanám. De ez megint hülye kérdés volt...

Szóval kiborított a dolog,hogy ezt miért kell sürgetni,majd ha mi úgy érezzük vállalunk babát és kész. Szerintem ez a kettőnk magánügye.

Mit gondoltok erről?

Nálatok volt ilyen a családban?

25/N, 26/F