Mit tehetnék? Az őrület határán állok már.

Volt egy 1 évig tartó kapcsolatom ami nagyon rövid volt és hamar eltelt de túlságosan is tartalmas volt. Az hogy tönkrement az mindkettőnk hibája volt. Pár héttel a szakítás után kaptam egy munkalehetőséget több mint 300km-re tőle. Szenvedtem a lány miatt egy ideig de ugyanakkor jót is tett a környezetváltozás és a távollét, igaz ez idő alatt nem beszélgettünk. Nem haragudtunk annyira egymásra csak nem tartottuk a kapcsolatot. 1 évig dolgoztam ott, utána haza költöztem és még most is itt vagyok. Nem nagy a város, így többször is összefutottunk már meg egyszer-kétszer előfordult az is, hogy beszélgettünk és ez egyszerre jó és rossz érzéssel is töltött el. Mióta vége lett ennek a kapcsolatnak, azóta próbálkoztam másikkal de egyik sem működött mert egyiknél se érzem azt az igazi szerelmet amit nála. Egyébként sokáig rá se tudtam nézni más nőkre. Neki már van új barátja aki állítólag már eljegyezte. Rengeteget gondolok rá minden nap, tényleg nagyon hiányzik. Egy barátnője akivel én is jóba vagyok azt mondta, hogy szerinte még én is hiányzom neki és több közös barátunk mondta azt nekem, hogy szerintük nem annyira boldog ebben a kapcsolatban mint amilyen velem volt. Neki én voltam az első minden téren, nekem meg ő volt az első akit ennyire nagyon szerettem és képtelen vagyok elfelejteni őt. Hétvégén teljesen véletlenül ugyanarra a helyre mentünk és elcsattant egy csók. Ugyanolyan volt egy pillanatra minden mint akkor. Nem vagyok érzékeny és gyenge típus de most komolyan sírhatnékom van állandóan mióta visszajöttem és újra megláttam. Nem akarok nélküle élni de azért mégsem mondhatom el ezt neki. Mit tegyek?