Ti mindig mertek kockáztatni? Túlságosan aggódunk, ezért nem jutunk előrébb az életben?

A párodnak mindenképpen lépnie kellene, mert még ha el is küldik a próbaidö alatt, még sok más heylre is tud menni. olyat meg, mint a mostani, bármikor talál.

De ilyenre alapozni nem lehet és nem is szabad, mert erre csak ö (illetve te, mint társa) fizet rá.

Ha azért nem mer elmenni, mert a 3 hónap próbaidő alatt bármikor kirúghatják, akkor emlékeztesd arra, hogy a mostani munkahelyén feketén dolgozik, ráadásul építőipar, ami teljesen bizonytalan. Onnan sem nehezebb őt bármikor kirúgni.

Egyébként most ezért a 100,000-ért mennyit dolgozik?

Mert először heti 55 órát írtál, aztán heti 6x12 órát.

Fogtok egy papírt, ceruzát, leírjátok a pozitív és negatív dolgokat a változással és a maradással kapcsolatban is. Egy kissé mind a kettő fiktív lesz, de elgondolkodtok a lehetőségeken, eltervezitek a legrosszabb helyzetben mi történhet.

Mi is, illetve főleg párom is, hatalmasat kockáztattunk. Fősulim után úgy döntöttünk, szerencsét próbálunk külföldön. Párom fix munkáját otthagyta (majdnem 10 év után) és úgy jöttünk ki külföldre, hogy egyedül a szállás volt biztosítva egy volt osztálytársam által. 2 bőrönd, és fejenként 250 ezer forintnyi pénzzel a zsebünkben tudtuk, ha 2-4 hét alatt nem jön össze a meló, akkor igencsak benne vagyunk a kakiban. Páromnak 2 hét után, nekem 3 hét után lett munkám. Az utolsó tartalékainkat éltük föl-nehogy azt gondold, hogy eltékozoltuk a pénzünket, nagyon nagyon sporolva a legszarabb kajákat ettük, így is alig sikerült. Kockáztattunk. Bejött, mákunk volt. Ennek 7 éve. Párom azóta is ott dolgozik, szeretne ő is váltani, de nem akar kockáztatni. Majd ha kicsit rendeződnek a dolgok. Már van egy gyerekünk, 4 éves. Több, mint egy éve, megint nagyot akartunk kockáztatni. Teherbe estem a 2.-kal, közben még nem volt biztos, hogy megkapom a szerződésem a munkahelyen, pluszba elindítottuk a lakásvásárlást. Nem is lett volna gond, össze is jöhetett volna. Sajnos a baba nem maradt meg, ház meglett, szerződés meglett. Aztán újra nekivágtunk a gyerekvállalásnak. Azért így már nyugodtabbak voltunk, mert rendezettebb volt a háttér. (nemsokára megszületik), most egy évig maradhatok vele itthon-addig tartják a szerződésem. Kockázatos lenne itthon maradni vele tovább, elsővel ezt tettem-habár akkor nagyon más választásom nem is volt. Most még gondolkodok rajta, hogy mi legyen: Hamarabb elkezdjek munkát keresni és akkor kevesebb idő marad a gyerekkel, hamarabb kell bölcsibe adnom, vagy menjek vissza oda dolgozni-amit szívből gyűlölök-és ragadjak ott a következő téllel és leghamarabb következő tavasszal találjak melót? Valószínű nem fogok kockáztatni és inkább előbb visszamegyek ide, és még fél évet lehúzok itt. Utálom, de anyagilag ez lenne a jobb, a biztos munkahelyről keresni az újat. Párom pedig rám vár. Amíg én nem találok új melót és nem kapom meg az új helyen a szerződésem, addig ő nem akar váltani.

Szóval vannak helyzetek, mikor az ember kockáztathat, és mer kockáztatni. Mikor még nincsenek lekötöttségeid-gyerek, hitel, ahogy azt te is írtad-akkor érdemes kockáztatni, de ha már megvannak a kötöttségek, akkor már nagyon nehéz. Ha a ház hitelét nem fizeted, elveszik a fejed fölül, de ha még gyereked is van mellé, akkor nem csak a te életedre hat ki, hanem az övére is. Azonkívűl még a fiatalság is fontos tényező. Fiatalon még hamarabb bevállalja az ember a dolgokat, idősebben már "beszaribb":D

Nektek kettőtöknek kell közösen dönteni, a felelősséget egyikőtök sem háríthatja a másikra. Előre nem tudhatjátok, hogy lesz a jó, csak spekulálni tudtok, és ha rossznak tűnik a döntés a végén, az nem bizonyíték arra, hogy ha nem úgy döntöttetek volna, ahogy döntöttetek, akkor jobb lett volna. A döntés nagyon nehéz, de csak a ti kezetekben van.

én biztos váltanék a helyében

azért az,hogy 100 ezret keres heti 55 óra melóért és még be sincs jelentve,az durva.nem is kérdés,hogy ott kell hagyni.ha három hónap múlva kirúgnák,akkorra úgyis tavasz lesz,akkor indul újra az építőipar,és tuti,hogy fog találni hamar ilyen melót,sőt jobbat is.én nem is gondolkoznék.segédmunkás amúgy?

Olyan munkát nem igazán fog találni, ahol nem lesz próbaidő. Akkor élete végéig ott akar dolgozni ahol most? Mert fél a három hónap próbaidőtől? Ezt a munkát nem lehet sokáig csinálni, főleg ha gyereketek is lesz.

Én biztos váltanék a helyében, ilyen munkát bármikor talál.

Menjen!

Az én párom vendéglátásban dolgozott, mondjuk külföldön élünk, de itt se különb. Jobb pénzt kapott, de a havi 180-220 órája (!!) megvolt. Amikor volt lehetősége rá, akkor váltott. Szabadon a hétvégék, ünnepnapok. Neki megérte. Most kacsingat visszafele, mert nem tud elszakadni a gasztronómiától, de önmagától (tehát nem én mondtam) olyan helyre ment vissza próbaidőre, ahol a vasárnap fixen szabad, és vagy a hétfőt, vagy a szombatot megkapja a másik napnak.

Szerintem érdemes váltani. Ha olyan biztos az a kőművesség, akkor visszaveszik akkor is, ha a gyári munka nem jön össze. De szerintem össze fog. Én Nektek drukkolok! Amennyire tudod, beszéld rá. Egy nap keresetkiesés nem a világ vége, és a nap végén úgyis elválik, hogy felveszik, vagy sem.