Lehet nem is szeretem annyira a párom, ha egy kicsit még örülök is, ha nincs mondig mellettem?

Szerintem ez személyiségfüggő is. Én is olyan vagyok, aki a párom mellett is nagyon igénylem a napi magányomat, akkor van rendben a lelkem. Ettől függetlenül nagyon szeretem.

Átéltem már azt az érzést, amit te, örültem, hogy egyedül vagyok, enyém a lakás, viszont nagyon örültem annak is, amikor végre hazaért. Nekem ez természetes és szerencsére a párom is elfogadja.

Igen, szerintem nem szereted eléggé. Lehet szükséged van arra is, hogy kicsit egyedül kibontakozz, az is lehet, hogy olyan a személyiséged, hogy tudsz úgy szeretni, hogy ne legyen folyton veled, de én inkább arra tippelek, hogy nem szereted eléggé. Főleg, hogy ez fel is merült benned.

Én is mondjuk az a típus vagyok, hogy szükségem van egyedüllétre, mert alkotó típus vagyok, de betudom osztani úgy, hogy azért a páromra is legyen időm. Én rettegek attól, hogy külföldön akar munkát keresni. Nap közben is alig várom ,hogy hazajöjjön.

Személyiségfüggő, én megőrültem attól, amiko úgy gondolta a barátom, hogy semmit se csinálhatoj magam ne olvassak, fejtsek, mert az nem közös...

De ismerek olyan párt, 13 éve együtt, akij csak dolgozni járnak külön..

Nekem is kell a saját tér.

Dehogy, ez nem azt jelenti. :) Minden embernek szüksége van arra, hogy legyen saját élete, tere... Akármennyire is szereti a másikat. Ez teljesen természetes, és a szeretet nem ezen múlik.

Ellenben akkor pont, hogy tönkre tud menni a kapcsolat, ha a párok megfojtják egymást.