Mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Egy nagymama elmondása alapján írom le a helyzetet.

Szegény kisgyerek! Gondolom, a nagyi az elmúlt években sem nézte szótlanul, ami történik, szóval szerintem itt nem sok haszna van a további lelki fröccsnek: az elmondásod szerint a fiatalokra nem hatott a nevelés. Én igazán eddig sem vártam volna, a kisunoka a legfontosabb! Már így is egy életre szóló lelki sérüléseket szerzett szegény.

A gyermekvédelem, a védőnők tudnak segíteni. Ha a nagyi szól az oviban, hogy ő is tudja, látja a helyzetet és kész változtatni, akkor ők is bátrabban lépnek. Kérheti, hogy ő nevelhesse a kicsit, de ehhez nagyon komoly érvekkel, tanúkkal kell alátámasztani, bizonyítani, hogy a kicsinek tényleg nincs jó helye a vérszerinti szülőnél.

Először próbáljon meg anyukával(?) beszélni, lehet, hogy még örülne is, hogy lepasszolhatja a gyereket és akkor harc nélkül megoldódna minden. Ha így nem megy, készüljön a csatára, szerezzen minél több tanút arra, hogy a kicsit ide-oda dobálják, a gyerekorvostól az alultápláltságról, gyermekpszihológustól a lelki állapotáról, az óvónőkkel/ovivezetővel, a védőnővel beszéljen, mondja el, mire készül és kérje a támogatásukat. És ami a legfontosabb, kérjen ügyvédi segítséget!

Nem vagyok jogban jártas, de anyaként így érzem helyesnek.

Én azért megvárnám azt a pszichológiai szakvéleményt. Ez nekem így túl egyoldalúnak tűnik. Pl. az, hogy 7 ember mehet érte az oviba, nem tudom, miért került fel a "bűnlasjtromra", az én fiamért is 6-an mehetnek a bölcsibe, mert vannak olyan napok, amikor én nem tudok, viszont a nagyanyja se ér rá minden alkalommal, ezért a keresztszülők is fel vannak írva, meg a dédik is meg a testvéreim is.

Azt már kicsit nagyobb gondnak tartom, hogy alultáplált a gyerek. De nem biztos, hogy ez az anya hibája, engem pl. 5 évesen akkor sem tudtak volna megetetni, ha lekötöznek és belémtömik az ételt, egyszerűen semmit nem voltam hajlandó megenni a virslin kívül. Sovány is voltam. Később már nem voltam az.

Ez a macskahátsó kiszívás érdekes, bár simán el tudom képzelni, hogy a gyerek valamit félreértett, vagy rosszul magyarázta el amit akart és ez sült ki belőle. Nem tudom. Ami durva, az az, hogy az apuka pl. elfelejt érte menni. Ez eddig egy, az apuka rovására. Betegen másra bízzák, erre mit mondjak, ahol van nyugdíjas nagyszülő, ott ezt sokan megteszik, ettől a gyereknek szerintem nem rosszabb, a szülő meg tud dolgozni. Én is sokat voltam a nagyiknál ha beteg voltam, mivel a szüleim tanárok, elég körülményes volt nekik hiányozni annyiszor, ahányszor egy ekkora gyerek beteg tud lenni.

Az mondjuk nyilván nem véletlen, hogy pszichológiai vizsgálatot rendeltek el, de ennek számos oka lehet. Én itt még azért nem látok olyan égbekiáltó szörnyűségeket. Az lenne a durva, ha vernék, ha egyedül hagynák, stb., de ilyen nem történik. Megfelelő személyre van bízva, ha az anya nem tud rá vigyázni, és ehhez minden joga meg is van. Nyilván lehetne vele többet is, de egy egyedülálló szülőt azért ne úgy ítélj meg, mint azt, aki férjnél van, és el tudják osztani egymás között a dolgokat. Ha valaki eygedülálló, akkor nyilván (ha meg tudja tenni) többször kér segítséget (gyerekre vigyázás, stb), mint az, aki férjnél van, hiszen egyetlen ember nem szakadhat kétfelé.