Mit tegyek ha a férjem nem foglalkozik velem és a kisfiunkkal (3 hónapos)? Levegőnek vagyunk nézve! Úgy érzem, hogy csak arra kellek hogy legyen étel tiszta ruha meg aki kitakarít! Meddig lehet ezt bírni így?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Természetes dolog, de sajnos ilyenkor az apukák háttérbe szorulnak akár tetszik, akár nem. Ahogy a kismamáknál kialakulhat szülés utáni depresszió, úgy az apukákat is megviselheti az új életforma. Az ő vállára is nagy teher került, nagy felelősség hárul rá is, el kell tartania a családját, nem mindegy most már mennyit keres, stb.
Legtöbbször az anyukák sem veszik észre magukon hogy elutasítóbbak, és talán néha nem figyelnek eléggé a férjükre is.
Nekem lenne egy tippem, talán érdemes kipróbálni: Érezd úgy, hogy nem egy gyereked van, hanem kettő. A baba, és a férjed. :)
Próbáld kicsit megtartani a régi kis apró szokásokat, figyelmességet, próbáld őt is bevonni a baba gondozásába, de mindenek előtt hatalmas türelem kell nemcsak a babához, de az apukához is.
Valahogy azt kellene nála elérni, hogy fontosnak érezze magát, és ne úgy lássa a saját életét hogy a sarokba van dobva. Tehát ne úgy nézzen ki a család, hogy Anyuka-Baba és valahol hátul az Apuka, hanem úgy, hogy Anyuka-Apuka és a Baba.
Én is egy apuka vagyok, hasonló gondom volt nekem is, de ma már tudom mi volt a probléma, és párommal ügyesen megoldottuk a konfliktusokat.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
A 13:16-os hozzászóló vagyok.
Abból amit írsz az derül ki, hogy még nem tudja/akarja feldolgozni, hogy a hobbijainak háttérbe kell szorulnia. Nekem is voltak hobbijaim, de lassan leépítettem, mert rájöttem hogy már apa vagyok és nem gyerek.
Érdekes, de általában az apukák akkor kezdik igazán szeretni a gyermeküket amikor valami visszajelzést kapnak, például egy mosoly, vagy amikor kimondja a gyerek, hogy "papa".
Szóval mi férfiak nem tudunk "elájulni" akár egy idegen kisbabától mint a nők. Valószínűleg később ha a baba nagyobb lesz és jönnek kedves visszajelzések az apuka felé akkor a férjed is átértékeli a dolgokat. Sok sikert kívánok.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Gondolkozz el rajta te miben hibáztál ha eddig nem volt ilyen... Biztos minden megszűnt számodra a gyereken kívül, és hisztis lettél, és mindig a gyereket helyezed előtérbe! A legtöbb anyuka elköveti ezt a hibát! Biztos azt akarod hogy ő is üljön egész nap otthon mint ahogy te mert szültél és nem tudod elfogadni hogy az ő munkája is ugyanannyit ér mint a tiéd! Lehet hogy irigy vagy rá mert ő még elmehet valahova. Az ilyen hibákba mindig belesnek az anyák... Sok férfi nem tud mit kezdeni egy ekkora gyerekkel.
De talán vele kéne megbeszélni, ha ő nem akar mi akkor sem tudjuk mi lehet a valódi oka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!