Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Betennéd a szüleidet az...

Betennéd a szüleidet az öregekotthonába?

Figyelt kérdés
Ha már te kéne etessed, cseréljed a pelenkáját stb. öregek otthonába adnád, hogy más gondozza, vagy vállalnád az ápolását?
2010. jan. 21. 18:31
1 2 3 4
 31/39 anonim ***** válasza:
53%

10:45-ös. Elsírtam magam azon amit leírtál.:(

Amúgy, hogy válaszoljak is, én tuti nem adnám be. Nem lenne szívem! Ennyi jár nekik... meg sajnos a nagymamám is úgy halt meg, hogy anyám beadta kórházba mert nem bírta ápolni. És egy fürdetés alkalmával halt meg. Még annyit sem tudtam neki elmondani, hogy mennyire szeretem!!!:( akkor megfogadtam, hogy én biztos mellettük leszek végig ameddig csak kell, mert még egy ilyet nem fogok kibírni az biztos...

22/L

2010. jan. 24. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/39 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az ápolásra születni kell. Erre én nem vagyok alkalmas, de egyik hugom kifejezetten ilyen alkat. De, hogy a kérdésre válaszoljak: semmiképpen nem adnám be idős szüleimet otthonba, hanem magam mellett tartanám őket. Inkább külső segítséget vennék igénybe, hiszen erre is van mód. Az idős, beteg embereket mindenképpen a családban kellene tartani, noha én ebben a kérdésben majd egy "eset" leszek, mert a családom széthúzó, magának való, gyermekem is elutasítana egy ilyen helyzetben. Majd "eladom" magamat egy rendes családnak, ahol szeretnek.
2010. jan. 24. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/39 anonim ***** válasza:
Eddig minden betegápolás megoldódott a családban valahogy máshogy. Nagypapámat nagymamám, dédnagypapámat mamám és testvére, nagybátyámat a felesége, a másik nagybátyámat a gyerekei... Most úgy tűnik ránk kerül a sor, de már is hihetetlenül félek tőle. Nálunk egy érdekes helyzet áll fenn. Nagyim közölte, hogy ő senki terhére sem szeretne lenni, ezért megy öregek otthonában és punktum. Először nem vettük komolyan, mondván biztos csak egyedül érzi magát, 300 km-re lakik tőlünk, csak havonta egyszer tudjuk meglátogatni, de egyre többször hangoztatja, és már látszik rajta, hogy bele is törődött, és nagy erőkkel keresi az otthonokat, egyszóval komolyan gondolja. Azóta már mindenki veszekedett mindenkivel. Apu nagyimmal, anyu apummal... Édesanyámnak sosem volt túl jó kapcsolata az anyósával, apum szíve szerint hazahozná nagyimat, amiben anyu is benne lenne, ha ő is itthon lakna, és nem vidéken dolgozna. Így patt helyzetbe kerültünk. Még egy-két évünk van dönteni hogy mi legyen, annyira még jó állapotban van a nagymamám, de előre félek az egész helyzettől, főleg mivel ismerem a mamám. Nagyon szeret kritizálni, beszólogatni... Nem tudom mi lesz, de mi, az egész család felváltva elvállalná a gondozását, és amennyiben lehetséges akarata ellenére sem fogjuk otthonba dugni!!! 24/L
2010. jan. 24. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/39 anonim ***** válasza:
100%

Az öregek otthona nem feltétlenül pejoratív fogalom, nem "beadni" kell őket, hanem velük megbeszélve beköltöztetni.

Vannak kitűnő öregek otthonai, új építésű, modern, különszobás intézmények, ahol kellemes környezetben, folyamatos egészségügyi felügyelet mellett élhetnek. Bár kétségtelen, ilyen intézménybe való bekerüléshez zsebbe kell nyúlni, illetve folyamatosan fizetni a havidíjat.

2010. jan. 24. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/39 anonim ***** válasza:

Ez érdekes, én személy szerint az anyámat mint a huzat, elintézném, hogy egy kényelmes otthonban penészedjen. Bocsánat, de nem vagyunk egyáltalán kapcsolatban egymásssal, nem beszélünk, azt sem tudom mi van vele, egy hülye alkoholista p@csa.


Viszont a nagyszüleimet mindennél jobban szeretem, ők neveltek, és abban a pillanatban ahogy szükség van ápolásra máris ott vagyok, segíteni őket, szerencsére nincs rám szükség, mert majd kicsattannak az erőtől pedig elég idősek már, és nagyon szeretném, ha még legalább ezer évig ilyen jól lennének. Nagyon szeretem őket. Értük bármit.

2010. jan. 25. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/39 anonim ***** válasza:
100%

Hangzott el itt már minden, fekete és fehér, igen, nem. Lehet vitázni a dolgon, de nekem az a véleményem, hogy addig, amíg valaki nem került még ilyen helyzetbe, az ne jelentse ki előre határozottan hogy nem, mert nem tudhatja előre. Könnyű innen a gép mögül eldönteni a dolgot addig, amíg a családtag egészséges, de nem tudjuk elképzelni, milyen lesz, ha már nem lesz az. Igenis, van olyan helyzet, ahol egyszerűen nincs más megoldás. És aki nem látott még "öregek otthonát", az el sem hinné, hogy vannak szerencsére olyan kultúrált helyek, ahol légkondis, fürdőszobás szobák vannak gyönyörű kerttel és lekiismeretes ápolószemélyzettel. Úgy gondolom, mindenképp jobb megoldás, mint egy kórházi elfekvő... Az államilag finanszírozott betegápolás szinte csak papíron létezik, mert nincs rá elég ember, ez a forma napi egy-két órás segítséget jelentene csak, a magánápolás pedig megfizethetetlen, értsd több száz ezer forint. És aki egyedülállóként reggeltől estig dolgozik és örül hogy van egy munkahelye, mert a mai világban már ez is nagy dolog, és nincs más családtag, aki tudna segíteni, az mégis hogyan tudná másképp megoldani beteg hozzátartozója gondozását, akit már egy órára sem lehet magára hagyni??

Azért érdekes, hogy az itteni sok "nem" ellenére az idősotthonok olyannyira zsúfoltak, hogy a legtöbb helyre csak több éves várakozással lehet bejutni... hm..

2010. jan. 25. 09:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/39 anonim ***** válasza:
100%

Az utolonak nagyon igaza van, amig az embereknek csak szóban kell ellátni egy beteget, addig könnyen szövegelnek. De aki már volt ilyen helyzetben, az tudja, hogy ez nem ilyen egyszerü.

Elöször is az anyagi oldalt sem szabad elfelejteni - akinek nincs pénze arra, hogy évekig otthon maradjon egy beteg családtaggal, az nem fogja tudni így megoldani - és éppen ezért nem fog tudni ápolót fogadni mellé. A másik, hogy a legtöbb ember nem tudja, hogy mit jelent egy beteg embert gondozni - és a testi betegséggel még csak kijön valaki, de egy pszichikailag beteg (Alzheimer, Parkinson és még sok-sok más) gondozása nem az, aminek sokan gondolják. Amikor minden nap el kell ugynazokat mondani, odafigyelni rá, mint egy pici babára - csak éppen semmi esély sincs arra, hogy valamit elérsz vele - és ezt évekig... Ez annyira fel tudja örölni az embert, ahogy egy kivülálló el se tudja képzelni.

Én majdnem 10 évig gondoztam anyósomat, akinek üldözési mániája volt (beállitott gyógyszerkezelés mellett) és a végén nekem is állandó gyógyszerekre volt szükségem, hogy ne kapjak idegösszeomlást, meg a házasságunk is majdnem ráment. És nekem még jó volt a helyzetem, mert otthon tudtam vele maradni - ha még munkába is kellett volna járnom, akkor én lennék a következö eset, akit ápolni kell.

2010. jan. 25. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/39 anonim ***** válasza:
nagymamám kb. 1 éve van öregek otthonában. mikor nagyapám meghalt (ő gondozta végig), teljesen összetört, előrehaladottabb lett az alzheimer kórja, elkóborolt otthonról, nem talált haza, eldugdosta a pénzét mert azt hitte el fogja lopni vki, aztán mikor elfelejtette h eldugta, akkor megvádolt minket, hogy ellpotuk :S elfelejtette bevenni a gyógyszereit, elesett a fürdőszobában, és bár jártunk hozzá minden nap (elég messze lakunk tőle, és anyuék nem keresnek annyit, hogy megengedhessék a napi 200km-t), nem lehetett megoldani a gondozását, mert 24 órás felügyeletet igényelt. apuék meg dolgoznak estig. így közösen kerestünk neki otthont, és mama most ott él. vannak barátai, anno éjszakánként rettegett, nem mert elaludni, sikoltozott álmában. ahogy az ápolónő mondta, mostmár ez megszűnt, és végre felismer mindannyiunkat :) 82 éves és testileg szinte semmmi baja nincs, csak az elméje nincs rendben. én kicsit nyugodtabb vagyok, hogy ott van, és boldog, mert amíg otthon lakott, már akkor is aggódtunk, ha csak 1 éjszaka volt, hogy valaki meg tudta volna oldani a felügyeletet.
2010. jan. 25. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/39 anonim ***** válasza:
Kényes téma,nekem nem volna gusztusom pelenkázni,meg fenékbemosni őket. Betenném őket valami szeretetotthonba, aztán fizetnék érte,hogy valaki,akinek nincs munkája,de éhenhalna,és inkább csinálja ezt a melót,az megoldja helyettem.Vannak ilyen ápolók is, akkorra már volna fix fizetésem, pénzbelileg mindenképpen hozzájárulnék, ezzel szülök is ,meg a munkavállalók is jól járnak. Amugy nem vesződnék annyit velük,sosem voltam családcentrikus. Erre most jöhet az a gondolatsor,hogy de bezzeg a te valagad is pelenkázták, na de ott ottvan az az aprócska részlet is,hogy én sosem akartam megszületni! és mai napig bánom,de nem én döntésem volt.Ők úgy gondolták,hogy örömüket lelik benne,hogy gyereket vállaltak,akkor szivesen csinálták és kész.
2010. szept. 23. 06:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!