Miért nem bírom megemészteni, hogy változnak a dolgok egy kapcsolatban?

A családi kapcsolatokba írtam a kérdést, de talán átteszik máshová, pedig nekem ez a családról szól.

Van egy vőlegényem, már rég elterveztük, hogy összeházasodunk, de csak idén nyáron kérte meg a kezem. Csodálatos volt a kettőnk kapcsolata mindig (4 éve együtt), a tavalyi évünk viszont elég stresszes volt, és a sok idegeskedésben sok-sok vita is volt. (Stressz oka amúgy: rémes kimerültség, nagy hajtás, főleg a vőlegényem részéről. Amikor ezzel a problémával kerültünk szembe, nagyon gyerekesen viselkedtem, és sokszor ki akartam harcolni a törődését, mikor inkább segítenem kellett volna. Persze próbáltam egy darabig, de mikor heti hatodszor nincs kedve semmihez mellettem, csak aludni, akkor esetenként elvesztettem a türelmemet. Pedig ő olyan érzékeny, és ezt igazán csak akkoriban tanultam meg, már sosem bántanám ilyesmivel. Amikor vége lett a sok munkának, akkor vettük észre, milyen távol kerültünk, és szépen lassan visszahoztuk az elfelejtett dolgokat, és gyönyörű lett, de pár dolog már olyan más, mint régen. Nem is értem- együtt szebb, mint valaha, de mikor nincs itt épp velem, vágyom rá, hogy keressen, hódítson meg kicsit újra. Régen annyit csinálta, hogy már sokalltam is néha, de most mintha nem is hiányoznék neki. Tudom, 4 év után ez normális, de mégis: mindig ilyen ragaszkodónak ismertem, de ez a tavalyi év talán megváltoztatta a véleményét rólam? Vagy a bűntudatom miatt akarom ennyire vissza a régit? Ő azt mondja, csodásabb minden, mint eddig bármikor, ezért is kérte meg a kezem. De én miért nem merek nyitni az új felé? Miért zavar, ha nem lóg rajtam annyit? Megőrültem volna?

Köszönöm előre is.