Nagyon aggódunk a testvéremért, mit tudnánk tenni érte, hogyan segítsünk neki?

A nővéredet támogassátok, erősítsétek meg az önbizalmát.

Ti ismeritek, ti tudjátok, hogy milyen módon a legkönnyebb hozzáférni a szívéhez.

A két kisgyerek mellett az is nagy segítség lehet, ha átmész hozzá, beszélgettek, de közben besegítesz a házimunkába vagy leülsz a kicsikkel egyet társasozni, játszani, elviszed őket a közeli játszótérre vagy biciklizni vagy játszóházba- adig ő foglalkozhat a háztartással, vagy magával.

Egyedülálló édesanya vagyok én is- nagyon ritkán van részem ilyen segítségben és borzasztóan hálás tudok érte lenni- még akkor is, ha az egyedül töltött időben igyekszem full a háztartásra koncentrálni.

Az önbizalmához: azt kell megértenie, hogy a volt férje egy gerinctelen ember. Megcsalta- szinte mindegy milyen okból (ráadásul ezek az okok olyan sértőek, mondvacsináltak...). Ne magában keresse a hibát, nem hibás érte.

Egy házasságban egyébként egy egymást szerető pár felelősséggel vállal gyereket és a férfi kibír pár hónapot szex nélkül a felesége és a leendő gyermeke egészsége érdekében még akkor is, ha esetleg a terhesség kicsit problémás- hiszen tiszteli, becsüli a feleségét, aki a közös gyermeket hordja, majd később ellátja, táplálja.

Érzelmileg silány és nagyon primitív dolog a szexhiányra fogni mindezt- pár hétig nem képes a saját szükségleteit késleltetni? Szánalmas.

A nővérednek én azt a példát hoznám még fel, hogy a szeretet igenis képes késleltetni, "áldozatot" hozni a másikért, a közös életért. Pontosan úgy, ahogy ő ezt teszi nap, mint nap anyaként a gyerekei felé- amikor lemond az esti programról, amikor a fodrász helyett ovis cipőt vesz inkább, amikor az esti mese, a társasjáték fontosabb, mint egy kis pihenés--- na valami ilyen hozzáállás hiányzott a férjből is.

Végtelenül lenézendő és szánalmas számomra az a férfi, aki a feleségét pont ilyen fizikailag és érzelmileg is nagyon kiszolgáltatott időszakban (mint a terhesség és a gyermekágy) csalja meg, hagyja ott.

Örüljön neki, hogy megszabadult ettől az érzelmi intelligenciával nem sokkal rendelkező férfitől.

Egyelőre adjon neki erőt a kötelesség, a gyerekekről való gondoskodás, a munkába járás- később majd idővel megnyugszik.

Rendes vagy, hogy segíteni szeretnél neki: szervezz esetleg hétvégén közös kis kirándulást, amihez csak pár szendvics meg egy lepkeháló kell- igyekezz kicsit foglalkozni a gyerekekkel és amikor a kicsik lefeküdtek, ha nyitott rá, beszélgessetek.

minden jót.

Én semmit sem tennék azon túl, hogy ajánlanék neki egy jó pszichiátert.

A nővéred felnőtt ember, ha akar, talál segítséget. Te vagy bárki hiába is akarnál neki segíteni, ha ő maga nem akarja, nem ér semmit. Csak egy jó kis családi játszma lesz az az egész: anyuka annak idején szépen tönkretette a lányát, és most eljátssza a nagyon-aggódót, hogy jajnemistudja-hogy-segítsítsenneki, és ebbe az összcsaládi játszmába belevon mindnekit.

Nem veszed észre, hogy nem a saját életeddel és a jövőddel törődsz, hanem a tesódéval vagy kénytelen törődni? Nem érzel haragot iránta? Vagy még azt is elnyomják benned?