Hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekvállalás első évei tönkretegyék a házasságot?

igaz nekem nincs gyerekem.. de amit latok az ez..

az elso 1-2-3 evben RENGETEG lemondassal jar a szuloseg....... addig a gyerek kicsi,nagyon oda kell ra figyelni.. de elhagyagolni nem kell magadat. miert? amig a kicsi alszik addig tornazhatsz,esetleg reggel felkelsz 10-20 percel elobb es megtudod csinalni a hajad es egy kis smink mar is jobban mutatsz,frissebbnek udebbnek :)

a programok? lehet harmasban is a kicsivel.. vagy nagyira bizni a picit amikor mar nagyobb es kettesben lehettek ha nem tobb par orat.. nem kell elhanyagolni magad.. anyukam sem tette.. felkelt 10-20 percel elobb.. addig megmosakodott,feldobott egy kis szempilla spiralt,ceruzat,hajat megcsinalta,es mire elkeszult addigra en is ebredeztem..nem kell elhanyagolni semmit sem mint mondtam.. amig a gyerek alszik addig lehet csinalni barmit.. :) akar a picivel egyutt is berakni a mosast :DDDD

Nekem ugyan nincs még gyerekem, javítsatok is ki, ha esetleg hülyeséget írnék, de biztos van benne valami, hogy ha a férj nem annyira akarta a gyereket, az biztos ront a helyzeten.

De igaza van az előzőnek is: hogyha az anyuka nem akar nőnek megmaradni, akkor nem fog. Nővérem pl semmit sem változott a szülés óta: ugyanolyan csinos, tiptop stb. Anyám viszont sose adott magára igazán, és amióta az eszemet tudom, ő állandóan fáradt, neki állandóan feküdnie kell, minden házimunkát velünk végeztetett el.

Mást nem tudok mondani, mert nincs gyerekem, de a párom már alig várja hogy apa legyen úgyhogy remélem mi azok közé fogunk tartozni, akiket a baba csak még közelebb hoz egymáshoz.

Két gyerekem van (nagy:3 éves, kicsi:6 hós), de mindig van időnk egymásra. Havonta egyszer elmegyünk kettesben. Persze, ehhez kell a támogató rokonság is. Azaz, olyan nagyszülők, akik tényleg nagyszülők és az unokázás nem csak a vasárnapi ebéd alatt tart! (Sok családban az a probléma, hogy nincs, aki besegítene havonta 1-1- órára a szülőknek!)

Nálunk este 8-kor a gyerekeknek már alvás van. Én tartom magam ahhoz, hogy egy gyereknek kell a rendszeresség. a napjuk mindig tartalmas, főleg így nyáron. Sosem vagyunk itthon, mindig viszem őket valahová. Nem szükséges mindig állatkertbe menni, egy jó kis játszótér egész napos program simán. Így a nagy annyira kifárad estére, hogy fél 8-kor már bedől az ágyba. Pedig egyáltalán nem hiperaktív, elég nyugodt gyerkőc. A kicsi meg napi 3× alszik 1 órát, plusz ő beleszokott a "jóba". Tehát este 8 után minénk a "világ", van időnk egymásra.

Persze, már nem festem magam minden reggel orrba-szájba, de azért képes vagyok a szőrt leszedni és karban tartani magam. Oké, felszedtem nem is kicsit az első terhességem alatt, de a kicsi jótékony hatása (lezabált rólam 12 kilót!) és hála annak, hogy létezik zöldség/gyümölcs a világon, valamit otthon végezhető napi 30-40 perces tornák, képes vagyok változtatni magamon. Akarat erőm mindig is a két gyerekem volt. A célom két dolog: 1) a gyerekeimnek ne úgy legyen példa, hogy ~100 kilós vagy. 2) Azért 80-90 évesen még lássam a dédunokáimat.

A férjem se hagyta el magát, mondjuk neki mi indoka lett volna rá?! Oké, persze szedett fel velem ő is anno pár kilót, de ő elég hamar meg is szabadult tőle (két naponta edzeni jár).

Az is hozzátartozik, hogy a mi lányinkkal elég könnyű az élet. Sosem voltak extrém sírósak és hisztisek. Persze a naggyal már átmentünk a dac-hiszti korszakon, de nem volt kirívó.

Elég jól lehet őket formálni és NEVELNI! (Itt megjegyezném, hogy a mai divat"nevelés" azaz, hogy a gyereket NEM nevelik a szülők. Ez így van, ha tetszik valakinek, ha nem!)

Szóval, valószínűleg mi baromi szerencsés család vagyunk .. bár nem hiszem! Mi így alakítottuk az életünket. Egyenlőre mi vagyunk a szülők. A nagylányomat mindig bevontam mindenbe. Segít takarítani kezdetektől, ahogy az értelmi szintje eljutott odáig. A bevásárlásnál is segít és érdekes módon nekem sosem hisztizett, hogy kell a 3848923. plüss állat vagy a 2132. csokoládé. Képes kivárni a 10 perces sort és nem hisztizik, veri ki a balhét, mert a pogácsáját nem kaphatja meg addig, amíg ki nem fizettük. (Igen, nálunk alap szabály, hogy mindenhez csak akkor nyúlunk, ha kifizettük!).

Tudja, hogy mit lehet és mit nem. Bárki megy vele el vásárolni vagy kulturális programokra, sosem kell szégyenkeznie miatta.

Jókat szoktam nevetni, amikor más anyukák vagy idősebb emberek megjegyzik, hogy milyen nyugodt a gyerekem és milyen türelmes. Ha így van nevelve, akkor nyilván az .. :)

Megjegyezném halkan, hogy a 7. éves hiperaktív unokaöcsém nálam kezesbáránnyá válik és sosincs probléma vele, ha nálunk van.

Kedves utolsó!

Ilyen az, amikor valaki leírja a véleményét és a tapasztalatát. Valamint elmondja sokszor a szomorú valóságot.

Gondolom erre járt egy szülő, aki nem neveli a gyerekét és hagyja, hogy a fejére nőjön. Tudom, ez nem a kérdéshez kapcsolódik, hogy ki hogyan neveli a gyerekét, de a rendszeresség sosem árt egy gyereknek!

Az pedig, hogy nálunk minden jól működik .. biztos UFÓ-k vagyunk :o :))))