Egy közeli hozzátartozóm pár napja elhunyt, normális ha nem tudok sírni?

Nem mindenki reagál egyformán a halálra, föként ha neki fontos emberröl van szó.

Van, aki sír, van, aki meg "megfagy", és nem tud semmilyen érzelmi reakciót mutatni. MIndkettö természetes jelenség, emiatt nem kell magadnak problémát csinálni.

Részvétem a veszteséged miatt.

Persze, normális. Ne legyen emiatt lelkiismeret furdalásod! Én akkor nem tudtam sírni, amikor apukám anyja meghalt. És apa se sírt. Pedig én elég sírós vagyok. Ültünk egymás mellett, fogtuk egymás kezét apámmal és néztünk ki a fejünkből, mintha fogyatékosok lennénk. Nagyon hirtelen ment el, és olyan 65 éves lehetett, fel se fogtuk. Én akkor voltam 12-13 éves, szóval tényleg nem értem, miért nem bőgtem. A temetésére nem vittek el, mondván, hogy nem gyereknek való, én ezt nem is bántam.

De pl. anyám apját se sirattam el amikor meghalt, szegény rengeteget szenvedett, mire "végre" meghalt. Addig már annyit bőgtem szegény miatt, hogy mikor meghalt, csak nyugtáztam, hogy végre elmehetett szegény. Aztán a temetés falun volt, hát ott már nem bírtam idegileg, a 600. üdvözlégy Mária után már sírtam én is. Pedig, amikor kimentünk a temetőbe egész jól voltam. Akkor voltam 16.

Van ilyen. Nekem a nagyapám halt meg pár éve, és nagyon szerettem, hetente 3, 4 alkalommal is találkoztunk vele (közel laktak, aktívan részt vett a családi programokon). Mivel rákban halt meg, a kezelés alatt rendszeresen jártunk be hozzá. Akkor volt hogy sírtam amiért látom szenvedni.

Ellenben a halálakor semmi. Még csak el sem görbült a szám. Sőt, mivel úgy tudtam meg, hogy a kórház hívott minket ezért felvettem közölték, mondtam hogy "oké" és mintha mi se történt volna néztem tovább a TVt.

Később derült ki, hogy ennek oka az volt hogy nem fogtam fel mi történt, nem tudtam feldolgozni, hogy vége, soha többé nem látom. Nem tudtam értelmezni a halál véglegességét ezek miatt. Akkor törtek rám az érzelmek miután felmentem nagyszüleimhez és a mama egyedül volt ott. Na akkor minden leesett, és sírtam...

Én legalábbis így gondolom. Remélem segít. Részvétem.

Ismeretlenül is őszinte részvétemet küldöm!

Normális ez ilyenkor. Szerintem így védekezik az ember, tudat alatt. Van, aki azonnal kiborul és van, akinek idő kell, hogy felfogja, ami történt. Majd amikor felfogod úgy igazán, hogy elment és hogy végleges sajnos, akkor biztosan fogsz sírni. Amikor az Anyu meghalt, én sem sírtam. 4 hónapig semmi! Már én is azt gondoltam, hogy érzéketlen vagyok, nem értettem, hogy mi van, holott nagyon kötődtem hozzá. ...aztán egyszer "megvilágosodtam". Na akkor minden kijött... Azért remélem, hogy Benned nem marad majd ilyen sokáig. Most még a sokk dolgozik, nem a Te hibád!

Sok erőt kívánok!

Azt mondják annak fáj a legjobban, aki nem tud sírni.

Mikor nagypapám megpihent én a hálálhír meghallásakor összeomlottam, imádtam azt az öreg embert!, de egy könnyet se tudtam ejteni. Egy évvel elbúcsúztatása után ha rágondolok zokogok. Szóval igen... én normálisnak tartom.