Nem tudom mit kezdjek a 15 éves fiammal? Lóg a suliból csavarog rendetlen! Probáltuk szép szóval büntivel de mint ha nem is beszélnénk hozzá! Van még két fiam de ennyi probléma nem volt egyikkel sem!

Én is ilyen voltam, mikor felköltöztünk Pestre 14 éves koromban. Sajnos túl nagy változás volt, hogy míg vidéken a bicajozás volt a délutáni program, itt a züllés. Sikerült jópár ilyen barátot beszednem..elkapott a hév. Barátok, meg a környezet tehet róla, nem Te és nem Ő.

15L

Na tessék, ilyenkor hol van az a sok büszke, független amazon, akik szerint egy nő egyedül is felnevelheti a gyerekét, és apára egyáltalán nincs is szükség?!

Mert egy fiúnak nagyon is kell az apja, nem feltétlenül a szigor miatt, sokkal inkább azért, hogy legyen kiről példát vegyen. Te mint nő ezt sohasem fogod tudni neki megadni, bármennyire is szereted, bármennyire is erölködsz, és tulajdonképpen itt rontottad el a dolgot!

Én is apa nélkül nőttem fel, onnan tudom.

Hogy mivel lehetne rajta segíteni - na ez nehéz kérdés. A saját példámból kiindulva talán a sport lehet a kiút. Irasd be valamilyen küzdősportra, vagy ha erre nincs hajlama, akkor gyúrni, ott majd megemberesedik (vagy embert faragnak belőle!), rendszerességet tanul, új barátokra tesz szert, és idővel ha már komolyan veszi a sportot akkor a piálások és a dorbézolások is elmaradnak majd.

Jobbat sajnos nem tudok mondani, a tiltások, büntetgetések ilyen korban már nem igazán működnek.

Nekem van egy két évvel fiatalabb öcsém, a szüleim nem tudnak neki parancsolni. Ő semmire nem képes, még arra se, hogy kaját csináljon magának, ráadásul mindig szándékosan piszkálódik. Egyszer annyire felidegesített, hogy elkaptam a kezét, egy szorítással megfeszítettem, ami elég fájdalmas de nem árthat, és "rávettem" hogy rakodjon össze. Egyszer történt ilyen. Akkor nagy morgással összerakodott leb..zizott, meg ilyenek.

Tudtam, hogy más módszer kell. Figyelembe vettem, hogy neki mindene a büszkesége, és az ő fajtája nagyon nehezen viseli ha "leégetik". Bementem reggel a szobájába, és szépen felkameráztam milyen disznóólban él. Mondtam neki, van 5 perced, hogy összerakodj, különben megy a Facebookra ez a kis film. Összerakodott. Az ilyen dolgokkal el lehet érni, hogy megcsináljon egy-két dolgot. Viszont ez még nem gyógyír a problémára. Az ilyen kamaszoknak nehéz parancsolni. Nem ismerik azt a szót, csináld, vagy engedelmeskedj. Két dolgot javasolnák: az egyik egy javító intézet, de ezt csak nagyon végső esetben, inkább ezt ne is, csak ha nagyon muszály, egy hónap itt elég lenne neki. A másik dolog, irassa be valamilyen harcművészetre. Én kempozok. Ezt csak ajánlani tudom, és én megmondanám a mesternek, hogy legyen vele szigorú. Annyira nem rossz mert megtanulja a fegyelmet, és még önvédelmet is tanul.

Még annyit, hogy vigyázzon kihez iratja, a mester legyen szigorúbb, az nem fog ártani, a Kung fu, és a karate-t nem ajánlom, inkább kempo.