Kevésbé szeretem, ha izzadtan, koszosan, betegen nem vágyok rá?

Hát ebben szerintem semmi fura nincs:) Mi 13 éve vagyunk együtt, a férjem életem pasija, mai napig imádom és sokszor érzem azt, hogy még mindig szerelmes vagyok belé. De ha túl izzadt, ha olyan ételt evett épp, ami nem túl kellemes /fokhagymásat stb/, vagy ha beteg, akkor nekem sincs annyira gusztusom ölelkezni meg csókolózni vele. Más kérdés, hogy ő meg ezt ilyenkor nem is erőlteti. Pl. ha hazaérek és puszit akarok adni, akkor mondja hogy csak az arcomra most, mert épp fokhagymás szalámit ettem. Vagy ha sportolás vagy munka után megizzad, akkor ha hazaér, gyors puszi után elmegy zuhanyozni és csak utána közeledik. Betegen meg egyáltalán nem, hiszen megfertőzni sem akarna...

Nem hiszem, hogy ettől kevésbé szereted, csak igényes ember vagy, ennyi.

Én nem utasítom el, nem zavar, ha kicsit kevésbé illatos - a cigi más, attól hányni tudnék, de nekem az alapból kizáró ok, a vízipipa után pedig nagyon jó ízű a csókja (eper-menta; fahájas alma-menta...), mondjuk őt eléggé. Kérdezi is, nincs nagyon oroszlánszagom? Mondom, de, ám mivel nem érdekel, ölelés-csók, kis összebújás, aztán mehet pólót cserélni.

Jó, mi kb. fél éve jártunk, mikor elkapott egy nagyon csúnya betegséget, kb. három napig itt voltam nála (ekkor még otthon laktam), 39 fokos lázzal, szájüregi gyulladással. Irtóra megizzadt mindig, szinte nem volt olyan pillanat, hogy ne "szaglott" volna, de felkelni alig volt ereje, és? Teát főztem neki, kajcsit, akkor is öleltem, mértem a lázát. Egymás mellett aludtunk, szorosan, ha valami baj lenne, felébredjek. Alapból nem vagyok finnyás, így nem okozott gondot, attól ugyanúgy szerettem, vágytam rá.

Vicces volt, mert ő is, éreztem, láttam rajta, de csók, egymásba feledkezés, aztán egy halk sóhaj, hogy olyan szívesen csinálnék veled ezt-azt... és kész. Hát persze, hogy nem teper/em le, mikor örül, hogy él.

Egyedül akkor rossz, mikor szexelünk és a baromi melegben izzad, és rám csepeg, meg a csók. Na, az fúj - úgyhogy ventillátor mellett nyomjuk, úgy kiküszöböljük az efféle kellemetlenségeket. :)

Betegen nem igazán vágyunk a konkrét szexre, de szeretgetésre, csókolózásra igen. Akármilyen betegek voltunk (nyirkos test, orrfolyás, köhögés, bármi) ugyanúgy tekintettünk egymásra, vagyis ezek nem taszítanak ilyenkor egyikünket sem.

Én párom elég izzadós, melegben eléggé izzadtan jön haza, mondjuk szaga nincs, de vizes a teste meg a ruhája. Egyáltalán nem zavar.

Én nem mondom, hogy te kevésbé szereted a párod, mint pl. én. De nekem baromi rosszul esne, ha a párom, csak akkor akarna szeretgetni, amikor tipp-topp vagyok.

Volt, hogy folyt a taknyom, alig kaptam levegőt, 39 fokos lázam volt, vert a víz, annyi erőm volt csak, hogy feküdjek és nézzek ki a fejemből. A párom meg jött, bújt, szeretgetett, kívánt. Jól esett, hogy ilyenkor is ugyanúgy tekint rám, mint amikor jól vagyok és csinos vagyok.

Lázas betegen, vagy erős náthával csak ölelést kívánunk, szexet nem.. (annál jobb gyógyulás után :)))) )

A hagymás lehelletet én sem tolerálom, de ezt megértette, rágózik, vagy olykor kihagyja a hagymát.

A cigitől hányok, ha kerthelyiségben közelről jön, akkor is odébb ülök, de szerencsére nem dohányzunk. Minek betegségeket kelteni még ezzel is?

A soraidat mintha én írtam volna!

30/N

:D :D :D jót nevettem a fogalmazásodon "csak az izzadt piros arcát láttam és hogy alig kap levegőt" :D

Nem vagyunk egyformák, mindenkinél máshol van a határ, hogy ez még belefér, vagy az már nem fér bele. Szerintem humorral, lazasággal az ilyen helyzeteket ügyesen tudjátok kezelni, mivel egyértelmű hogy neked és a párodnak máshol van az a bizonyos határ. Egyébként tudjátok is valamilyen szinten kezelni ha már 10 éve együtt vagytok...

Betegen, náthásan, láztól izzadtan még sosem közeledett felém a férjem, de ilyen állapotban nekem se a romantikán jár az eszem. Munkába szerzett kosz vagy egy kis izzadság minket nem zavar, de azért ilyenkor általában csak puszik szoktak lenni.