Na most mi a fenét csináljak?

a szüleimmel való viszonyom borzalmas, és ezt nem tini lázadásból mondom. nincs egy perc nyugtom, mindig kikapok valamiért. lassan már azért is mert veszek vagy épp nem veszek levegőt vagy nem úgy vettem ahogy ők eltervezték. nekem nincs beleszólásom, ha jót akarok azt teszem amit mondanak. Párom ragaszkodik a költözéshez, viszont nem tudom költözzek e. Jobb lenne bizonyos értelemben, de másrészt apukám meg a kutyám nagyon hiányozna. apu is szenved anyám mellett, tudja hogy én is, de soha nem engedné h páromhoz költözzek. az egész életvitelük életmódjuk a gyerek felfogása nem tetszik nekik. nem szeretnék ha olyan helyre kerülnék ahol bele kell adnom a családi kasszába (pl.) azért hogy amit én +ba feltermelek ki tudjuk fizetni. ott ki van kalkulálva h ennyi a fizetés összesen akkor ez a számla ez a kaja maradt ennyi akkor költsük el. (ez a fő fok, h "költsük el")

MÁSRÉSZT

párom folyamatosan velem akar lenni. 8:00-16:00ig melózom, ő meg 2 műszakban, és amikor délelőttös velem akar lenni 4 után, én viszont ha megkérem h most ne akkor kiakad h MÉRT? mondom pihenni akarok, elfáradtam. "jajj te mindenbe elfáradsz meg mellettem is tudsz pihenni" és addig addig nyüglődik míg végül beadom a derekam. meg ha dolgozom nem tudok 10 percenként írogatni neki, de ha felnézek facera... látom ám h: HAHÓ HAHÓ HOL VAGY MIT CSINÁLSZ HAHÓ ÍRJ MÁR ÍRJ HA VAGY stb stb. megírom h meló volt: ok. meg másról sem tud beszélni mint arról h költözzek oda... ha mondom neki h: leestem a lépcsőn melóba... az nem jó, na akkor a költözés...

mit tudtok erre mondani? mit csináljak?

Kidobni párom nem akarom mert szeretem csak néha kicsit sok, de ha meg nem vagyok vele én vagyok punnyadt én hamar túlteszem magam, a tényen h most nem. nem sírok rajta h fuh, most 1 napot kihagytunk.