Anorexia! Kinek a hibája ha egy 16-17 éves lány anorexiás? Kinek a hibája ha például egy 166 centis 16 éves kislány csupán 37 kiló? Szerintem csak és kizárólag a szülőé.

ma 17:30-es: Ezt irtad:"kitelefonáltak a megyeszékhelyi laborból, hogy azonnal mentő vigye az anorexiás fruskát, mert ilyen vérképpel már a hullaházban kellene lennie,"

ebben lehet, hogy igazad van, DE AHHOZ, hogy vérképet tudjanak csinálni, elötte orvoshoz kell vinni "az anorexiás fruskát" - és itt kezdödik a gond, mert hacsak valahol össze nem esik, nem fog orvoshoz menni vérképet csináltatni.

Mint az egyik elözö válaszoló is irta, SENKIT nem lehet kényszeriteni arra, hogy kezeltesse magát.

Az anorexiásokat nem is lehet igazán kezelni, mert elöször is, ha nem eszik, akkot nem tudod megtömni, intézetben ugyan tudják infuziózni, de az csak addig ér valamit, amig kapja, ha utánna megint nem eszik, akkor ugyanott vannak, mint elötte.

Pszichológus se tud segiteni, ha az érintett nem akar megváltozni, ez éppen olyan, mint az alkoholizmus, kivülröl senki se tud semmit tenni.

"Megijedt, hogy befektetik a pszichiátriára" - erre is az érvényes, hogy - mivel nem közveszélyes - nem kényszerithetö arra, hogy kezeltesse magát.

Sziasztok!

Erre a topikra úgy találtam rá, hogy láttam a webstatisztikámon: az oldalamat néhányan innen keresik fel. Ja, az anorexia.extra.hu szerzője vagyok.

Végigolvastam a beszélgetéseteket, és ha megengeditek, hozzászólnék pár dologhoz.

Az eredeti kérdésfelvetést - kinek a hibája, ha egy 16 éves lány lefogyasztja magát 37 kilóra - picit szerencsétlennek érzem. Több okból nehéz választ adni rá:

1.) Nem lehet egyértelműen rámutatni senkire, hogy "na, a gyerek MIATTAD fogyókúrázta magát betegre!", és magát a beteget SEM lehet felelőssé tenni. Mindig több tényező szerencsétlen együttállása hozza elő a betegséget. (Pl. egy érzékeny gyerek, aki nem tanul{hat}ta meg normálisan kommunikálni az érzéseit, igényeit, ÉS egy túlkontrolláló család ÉS valami trauma - pl. iskolai kudarc, elszenvedett erőszak, kiközösítettség élménye ... nincs két egyforma eset!)

2.) Az anorexiások környezetében a látszat és a valóság gyakran szöges ellentettjei egymásnak. Ugyanígy az anorexia sem kizárólag az evésről szól.

3.) Azzal, ha valakit hibáztatni próbálunk, sajnos semmit sem oldunk meg. Ahol valaki anorexiában szenved, ott az egész környezetnek el kell gondolkoznia, miben kellene változnia. "Egyetlen ember tünete, egy egész környezet betegsége."

Egyébként a hozzászólásokat olvasva azt vettem észre: a "nem-anorexiások" egy nagyon fontos dolgot felejtettek ki. Ez pedig az: mit érezhet vajon valaki, aki már ott tart, hogy tervszerűen éhezteti magát? MIÉRT csinálja valójában? (Nemcsak trendi divatcicák akadnak az anorexiások között...)

Remélem, senkinek nem tenyereltem bele a lelki világába a hozzászólásommal.