Miért szeretjük a dolgokat a szőnyeg alá söpörni?

Válasz: Mert rövid távon gondolkodunk.

Ha jobban érteni akarod a lehetséges mozgatórugókat, akkor itt van pár könyv-cím.

Susan Forward: Mérgező szülők

Eric Berne: Emberi játszmák / Sorskönyv

- érdekes olvasmányok.

Férfiként mondom, hogy a fentiek jó könyvek :) De ha olvasol egy kis csernust, pl. "ki nevel a végén" akkor ott is van okosság :)

Édes jó anyukád lelki terrorista, valószínű nagyon ráér, nincs mit csinálnia, nem valósította meg önmagát életében, stb. Rengeteg dolog lehet. Nekem teljesen más jellegű konfliktusom volt a nagyanyámmal. Mindig szidta anyámat (saját lánya) a semmiért.

Kértem... kértem... kérleltem. Aztán egyszer azt mondtam, hogy jó, ha mégegyszer előfordul, akkor nem nyitom rá az ajtót fél évig. Előfordult, és betartottam. Azóta óvatosabb... Nem megy másképp. Amíg azt látják, hogy mondhatják következmények nélkül, addig mondani is fogják...

Én sem örülnék, ha anyukám vagy bárki kioktatna engem vagy a leendőbeli férjemet a gyereknevelés csinjáról binyjáról..ha megkérdezném a véleményt meghallgatnám..ha kics azt látja, hogy a nagymama csúnyán kioktatja az apukát, akkor tudatalatt a gyerek kevésbbé fogja tisztelni őt..

a kérdésre visszatérve talán, azért mert ha nem látunk valamit, akkor már nincs is..a kommunikáció lenne a kapcsolatoknak a kulcsa, de könnyebb söpörni, mint konfrontálódni és szembesülni az igazsággal...