Hetedikes vagyok, járok egy fiuval ő egy évvel idősebb. A nagypapám még nemtudja nagyon rossz természete van és félek hogy mit szolna hozzá nem olyan aki legyint az ügy felett. Rossz hogy járok ilyen korban? Mikor es hogyan mondjam el a papámnak?

Egyetértek a legutóbbi hozzászólóval, tulajdonképpen nevezheted "(egy) barátnak". Ettől függetlenül a magatok szintjén te elkönyvelheted járásnak olyan módon, amiket leírtál, nem kell ebben többnek lennie, ez így szép és így jó. :)

De azt tudnod kell, hogy a felnőttek, és főleg az idősebb korosztály úgyis csak jó barátságot érzékelne, hiszen egyelőre több nincs köztetek, mint puszi és ölelkezés (és ez természetes is).

Tehát nem hazudsz, ha barátot mondasz papádnak. :)

Azért mondja, hogy korai, mert félt. Az nagyon aranyos, hogy együtt vagytok, ő a legjobb barátod, megölelitek egymást, adtok egymásnak puszit, esetleg csókolóztok.

De nyilván a szexhez még nagyon fiatalok vagytok. Attól fél, hogy egyre többet akartok majd és túl hamar kezdesz bele olyanba, amihez még lelkileg nagyon fiatal vagy, akkor is ha esetleg a tested már elég felnőttes. Én is nagyon féltemén a kislányomat, főleg a mai világban, amikor olyan sok lányt kihasználnak.

Hetedikesen már fiúd van? Úgy írod azt, hogy nyolcadikos leszel, mintha azt írtad volna, hogy lassan 20 leszel.

Nagyon fiatal vagy még, nem vagyok prűd, meg öreg sem, de ez nagyon korai még.

Gyerek vagy, még ha most nagylánynak is hiszed magad..Egy év múlva ballagás? jajj, ne agyalj még ezen, ki tudja mi lesz akkor

Ember, borzasztóak vagytok néha :D Ennyi még egyáltalán nem korai. Miért lenne az? 13 évesek körülbelül, annyi teljesen rendben van véleményem szerint, hogy ölelkeznek, kézfogás, csókolózás, összebújás. Vagy mikor kéne elkezdeniük? 18-19 évesen? A kézfogástól? Ne vonjátok meg az örömet attól, aki fiatal, csakis a kora miatt! A szerelem egy borzasztó és szép dolog, de ilyen korban még főleg szép, mert nem tudja egymást megbántani a két fél olyannyira, mint a "nagyok" szokták.

Mert már az én korosztályomban is elég csúnya szakítások vannak. Nincs a kapcsolatban utólag nézve semmi öröm, csak keserűség. 16 éves vagyok, és megcsalják egymást az emberek, elhordják egymást mindennek, felületesek a kapcsolatok! Amíg 13 éves voltam, két "barátom" volt. Egyik a szájra pusziig ment el, a másik még addig se. És mindkettő nagyon boldog időszak volt az életemben. Volt valaki, akiben megbízhatok bármi legyen, aki a legjobb barátom. 11-13 évesen csak ez számít, és ez náluk is megvan.

Most vagyok 16 éves, és van egy 2 és fél éves kapcsolatom egy nálam sokkal idősebb fiúval. Ez a kapcsolat már több, mint amiket kisebbként ennek hívtam, és én nem érzek korainak semmit, mert szeretem. Miért ne tehetnék meg szeretetből bármit a páromért 2 és fél év után, mikor egyesek úgy fekszenek le két hét után valakivel, hogy éppen csak megtetszett nekik? Utóbbi sokszor a felnőttekre vonatkozik. Szerintem az sokkal nagyobb meggondolatlanság.

Elkalandoztam... bocsi. :) Sok boldogságot!