Mi a tapasztalatod? Nagy szerelemből, vagy inkább a felek közti szeretetből alakul ki később "tartós" kapcsolat?

Megspékelve egy kis iróniával .. "De akkor tessék, leírom, bár nyilván ez is önigazolás: szerelmes vagyok a páromba. Ő is belém. Érzem, tudom, látom, és jóóóóó nekünk, flitteres, tejszínhabbá felvert nyálban tobzódunk, na. :D :D :D" Itt saját magadat cikized!

Az okos emberek okosan csapják be magukat! :)

" ( Az egyik kommentelő nagyon szépen megfogalmazta ezt, valami olyasmit írt, hogy szerelmes, de nem a lilaködös verzióban, hanem abban, ami már (nála) a "higgadtabb" szerelmeket jellemzi.) Vonzalom, szeretet, szerelem, stabilitás. "

Te ezt hazudod magadnak, nem ezt érzed. Ugyanis ez az állapot NEM lép fel az előbbi, "lilaködös" nélkül. Előbb jön a vágyakozás, utána az elmélyülés. Fordítva nem létezik.

Betegek vagytok hogy itt cseszegetitek a kérdezőt? :)

Flitteresen jó mosolyogtam :)

Régebben szinte többször jöttek így össze emberek hogy barátságból szerelem,nos ha megnézed régebben kevesebb is volt a válás.Természetesen a szerelem sem olyan hogy első látásra elüt egy vonat aztán kész.Gondolj bele összeismerkedsz valakivel azt nem mondhatod hogy rögtön beleestél mert akkor csak külsőlegesen tetszik.Szóval mindenféleképpen ismerkedsz egy picit,jobban rájössz hogy összeilletek,rájössz hogy ő az akit magad mellett akarsz tudni és akkor jön a vonat és elcsap :) Ha barátságból fejlődik ki akkor végül is ugyan ez a folyamat csak ez itt sokkal hosszabb idő alatt megy végbe.

Természetesen mostanság az a divat hogy összeállunk azokkal is akikkel csak azért vagyunk hogy ne legyünk egyedül(ezt sok nő csinálja mert nem bírja az egyedüllétet,pasik hamarabb ráállnak a szingli üzemmódra)

"Ugyanis ez az állapot NEM lép fel az előbbi, "lilaködös" nélkül. Előbb jön a vágyakozás, utána az elmélyülés. Fordítva nem létezik."

Ez NEM igaz!!! Ezt csak a sok hülye állítja, aki idióta filmeken meg regényeken nevelkedett. Az igazi, mély szerelemnek nem kell a lilaköd, csak megfelelö másik ember!

Nálunk igenis ez van, több éves barátság után jött a nem lilaködös szerelem, ami a sok itt leírt vélemény ellenére is már 25 éve tart és a mai napig is elég egymásra nénünk, hogy elöntsön bennünket az érzelem meg a vágy.

Nekem az előző kapcsolatom "lilaködös" szerelemmel indult. Nagyon tuti volt, úgy éreztem ő az igazi, se Isten se ember nem választhat el minket... Aztán szépen leszállt a köd a szememről és egyre több problémát véltem felfedezni, amit ha belerokkantam se tudtunk megoldani, mert teljesen más volt a véleményünk a dolgokról. Húztuk, halasztottuk, próbáltuk foltozni évekig a kapcsolatot, de a vége az lett, hogy csak együtt laktunk (semmi testiség). Vége lett.

A mostani vőlegényemmel két évig barátok voltunk, mert hiába jött be nagyon a srác, én "tartós párkapcsolatba" éltem. Egyre több időt töltöttünk együtt, kerestük a másik társaságát, jól esett egymás közelsége. Aztán amikor "szabad préda lettem" végre megtehettük, amit előtte tilos volt, gondtalanul szerettük egymást szerelemmel!

Ez 4 éve volt, most készülünk az esküvőre.

Én sokkal jobban érzem magam így, mert stabilabb a szerelmünk, gondtalanabbak a napjaink.

Szerintem idővel az ember változik, nem a szerelmek különböznek, amit átélünk. Minél fiatalabb és tapasztalatlanabb az ember, annál jobban hajlamosabb "belevakulni" a szerelembe. Nincs még teljesen kiforrva a személyiség, nincs olyan jó emberismerete, mint később, nincsenek is konkrét elvárásai sem a másikkal szemben, de úgy általában az élettel szemben sem. Sokszor ezért érnek véget a fiatalkori hatalmas, szenvedélyes szerelmek, mert a tapasztalatlanságukból fakadóan nem ismerik fel, hogy milyen ember is a másik, majd fokozatosan tűnik el a "lilaköd." Ahogy fejlődik, tapasztal az ember úgy változik a szerelem is. Idővel már eleve úgy választ párt magának az ember, hogy bizonyos elvárásoknak megfeleljen, könnyebben észreveszi a másik jellembeli hibáit és ha képes ezeket elfogadni, akkor bele is tud szeretni. Ez is lehet lángoló szerelem, csak már józanabb az ember. Megfontoltabb, ezért nem érezheti ugynaazt, mint először tizen, huszonévesen.

Aztán kitudja, lehet én gondolom rosszul...:)

Az utolsó válaszolónak úgy 100%-ig igaza van. Ha te szerelmes vagy és egy kiegyensúlyozott, stabil szerelmi kapcsolatban vagy ez a kérdés téged nem foglalkoztat! Viszont a te életed, nem a többiek válaszától lesz jobb vagy rosszabb.

Én nem hiszek az ilyen legyünk barátok, és majd kialakul történetben...

Szerintem, ahogy olvaslak te sem, csak próbálod elfogadni és lenyomni a torkodon ... azért jönnek belőled a viccesen, gúnnyal megfogalmazott szirupos mondatok az olvasók felé.

Ez egy kisebb tükör, ha akarod megláthatod magad benne, ha nem becsukod a szemed, és éled tovább az ugyan stabil, de láng nélküli életed.

Aki Tényleg szerelmes és jól érzi magát az nem így válaszol, és nem bizonygat semmit, csak egyszerűen Boldog!