Kezdem nagyon cikinek érezni, hogy segítséget fogadok el a családomtól. Mi erről a véleményetek?

"a férje sem segít neki,"

?????????????????????????????????

Hát ne beszélgess ilyen dolgokról más anyukákkal.:)

Hidd el, a más anyukák is boldogok lettek volna, ha olyan családjuk van, mint neked.

Szerintem az a ciki, ha valaki ezt cikinek gondolja! Az olyan anyák, akik ezzel piszkálnak, vagy irigyek, hogy nekik ebből nem jutott, vagy istenkirálynak érzik magukat, amiért megoldották egyedül is és felvágnak vele.

Te legyél büszke arra, hogy ilyen családod van! Miért kellett volna egyedül gürcölnöd, amikor szívesen ott álltak melletted és segítettek?? El kellett volna utasítanod? Anyaként igenis ki lehet használni minden segítséget, ami szívből jön, hiszen gondolom nem arról volt szó, hogy toporzékoltál anyukádnak, hogy márpedig ma főzzön, mert te nem vagy képes rá... Önszántukból tették amit tettek, ezen pedig nincs mit szégyellned!

Az meg, hogy apa sem segít, külön gáznak érzem. Az én férjem itthon volt velünk az első héten úgy, hogy anyukám is itt volt. Részt vett minden egyes közös kis dolgunkban, az altatásban, az etetésben, a fürdetésben, mindenben. Miután visszament dolgozni is minden áldott este, reggel és sokszor éjszaka is foglalkozott a gyerekünkkel, felkelt hozzá, tisztába tette, este együtt fürdettünk. Lehet nem ült itthon velünk egész nap, de SOHA egyszer sem mondanék olyat, hogy apuka sem segített, mert ez nem igaz. Már az is segítség volt, ha hazafelé hozott egy liter tejet és nem nekem kellett leugranom babástól a boltba a 4. emeletről. Aki ilyet mond, annak vagy idióta a férje, vagy telhetetlen nő, vagy mártírkodik. Az meg nem teher, hogyha beteszek egy mosást, akkor apuka cuccait is beteszem, vagy ha főzök, akkor neki is főzök. Egy család vagyunk könyörgöm.

Én nagyon nagyon örülök, hogy a családom ennyire segítőkész volt az első babánál. Egészen biztosan megtudtuk volna oldani nélkülük is, ahogy ti is megtudtátok volna, de ha szívesen jött a segítség, akkor miért kellett volna elutasítani? Azért, hogy te is mártírkodhass, hogy mennyire szupermama vagy?

Ilyen megjegyzésekkel amúgy később is számolj. Nálunk pl. amióta kicsit nagyobb a lánykánk sokat van a nagyszülőknél. A bölcsiben rengeteget hallgatom, hogy bezzeg neki nincs segítsége, milyen könnyű ott, ahol vannak nagyszülők, blabla... Mit csináljak? Ne engedjem a gyerekünket a nagyszülők közelébe, csak hogy ő nagyságának legyek valaki a szemében? Örülök, hogy más megtudja oldani máshogy a dolgait, de az én lányom szereti a nagyszüleit, mindkét oldalon és a nagyszülők is imádják őt. Miért ne tölthetne náluk 1-2 napot és mi miért ne tölthetnénk addig kettesben egy kis időt a férjemmel?

Hatalmas áldás az összetartó család! Sose érezd cikinek senki előtt! Legyél hálás azért, hogy neked kijut abból, amiből másnak nem! :) Amíg más felvághat azzal, hogy szuperanya/feleség/háziasszony, addig te felvághatsz azzal, hogy remek családod van!! Ennél nem is kell több! Attól nem leszel kevesebb egyik "pozícióban" sem, hogy elfogadsz segítséget!

Nos, én nemsokára szülök. Az anyukám nem itt lakik, de ideököltözik hozzánk kb. egy hónapra szülés után. Ebben az apukám is támogatja, tehát az apukám otthon mindent elvégez egyedül, amíg anyukám idejön hozzánk. A páromnak nem él az anyukája, ő nem tud így segíteni, de az egyik nagynénje felajánlotta, hogy szívesen főz ránk, a párom párnaponta elhoz tőle ebédet.

Én ennek nagyon örülök. És egyáltalán nem érzem cikinek és nem érzem kihasználásnak sem, hiszen tudom, hogy egyéb más alkalommal meg én segítek nekik.

Főleg, hogy azt mondod, hogy két hónap után már tulajdonképpen babázni meg beszélgetni jönnek, tehát tényleg csak akkor voltak ott, amikor szükség volt rájuk.

Aki meg azzal érvel, hogy bezzeg őneki a férje se segít se a baba körül, se a háztartásban, hát az jobb, ha ezzel nem kérkedik!

Szia!

Szerintem sincs ebben semmi ciki,sőt ennek így kéne lennie minden családban. Ahogy már többen írták előttem,a gyereknevelés eredetileg nem valami magányos tevékenységnek van kitalálva,és régebben természetes volt,hogy egymás közelében,egy faluban,egy utcában éltek a családtagok,és a kismamának,anyukának mindig volt segítsége. A babának is jó,ha nem egy folyton leharcolt,kialvatlan,kimerült anyuka van vele. Aki meg ezért téged megszól,az csak irigykedik. És sajnos nagy divat lett mártírkodni,vannak akik csak akkor érzik anyának magukat,ha folyton panaszkodhatnak.