Mit tegyek? Hogy legyen minden olyan mint régen? Már nem érdemes tenni semmit a házasságomért? Mi a megoldás?

16 évesen 26 évessel összejöttél

21 évesen egy 31 éveshez hozzámentél

22 évesen egy 32 évesnek szültél

ahha. így jártál

komolyan 26 éves mit akart egy tini 16 évestől?????

Mivel 16 éves korom óta vagyunk együtt... Van egy 2 éves gyermekem.

Finoman szólva: érdekes...

Mivel 16 éves korom óta vagyunk együtt ő az első igazi kapcsolatom. Van egy 2 éves gyermekem.

Ezt írta a Kérdező!

13-as Te aztán kiforgattad a mondatokat! Kiszedtél a szövegből 2 mondatot, és odaírod hogy érdekes! Ha azt írta volna 24 éves és eddig 10 pasija volt, akkor meg .... lenne! Én is 24 évesen szültem! Büszke vagyok rá hogy nekem 1 partnerem volt, és nem ment át rajtam a fél város! Egy kapcsolatért tenni kell, mindkét félnek, ennyi.....

"Már többször előjött álmomban egy másik férfi akivel még 2 szót sem beszéltem, de úgy érzem hogy talán vonzódom hozzá."

Azt gondoltad, hogy beleszeretsz 16 évesen egy férfibe és soha az életben többé más férfihoz nem fogsz vonzódni? Elárulom, biztos, hogy ő is látott már nőt, akit nagyon vonzónak talált.

"Hogy legyen minden olyan mint régen?"

Szerintem menj vissza dolgozni. Az írásod alapján kicsit bekattantál az otthonléttől. A férjed is más szemmel nézne rád, ha dolgozó nő lennél, és nem kizárólag anya. Rá is kevesebb stressz hárulna, ha nem ő lenne a családfenntartó.

Azért érdekelne, miért is pontoztátok le a szexuális életét firtató kérdésemet. 8 éve kapcsolatban, közben terhesség és kisgyerek mellett jó esély van rá, hogy az együttlétek megritkultak, rutinná váltak, hiányzik a kérdezőnek a régi szenvedély. Ő is írja, hogy "Nemi életünk szinte alig van, csók, ölelés, simogatás szinte soha.", tehát nem csak az érzékiség, de az intimitás is hiányzik. Ez pedig nagyon nem normális egymást szerető pár esetében, még ha a szenvedély netán meg is kopott. Tehát szerintem először is el kéne döntenie a kérdezőnek, hogy ő meg akarja-e próbálni megmenteni ezt a kapcsolatot. Mivel azt írja, szeretné, hogy olyan legyen, mint régen, feltételezem, hogy meg akarja. Ha szereti még a férjét, illetve azt az embert, akihez hozzáment, de akit mostanában talán nem talál benne, mert megváltozott a viselkedése, akkor természetesen érdemes megpróbálnia.

Érdemes megkérdezni először is magától: ő miben hibázik? Mi az, amit jelenleg megtesz, hogy közeledjen a férjéhez? Vannak-e őszinte beszélgetések, próbál-e ő közeledni, fizikailag is, de nem feltétlenül csak szexuálisan (tehát pl. ölelés, simogatás az ő részéről van-e?), próbál-e időnként meghitt hangulatot teremteni, vagy kezdeményezni egy közös programot a gyerek nélkül csak kettesben, vagy felvenni egy nőies, szexi ruhát, netán fehérneműt, elcsábítani a férjét?

A férfit nem zavarja az, hogy kevés a szexuális együttlét, korábban milyen volt az étvágya ebben a tekintetben? Van-e valami, pl. munka, stressz, leterheltség, amitől ez lecsökkenhetett? Érte-e esetleg a babavárás alatt vagy után sok elutasítás a feleség részéről, amitől lecsökkenhetett?

Ez csak néhány dolog, amiket érdemes megfontolni, mivel mi itt nem tudhatjuk, mi is a pontos helyzet. Végső esetben, ha egyedül nem megy, megoldást jelenthet a párterápia, de ehhez először is meg kell értetni a férjjel is, hogy bajban van a kapcsolat és szükség van erre a megmentéséhez.