Akinek apakomplexusa van az hogyan élte meg? Mit érzett?

Semmit nem éreztem, tök normálisnak éreztem ,hogy nálamnál 15-20 évnél idősebb férfiak tetszenek, akár 15 évesen akár később, úgy gondoltam, hogy csak érettebb vagyok a többinél. Ami valamennyire igaz is ,mert 17 éves korom óta ugyanazzal a férfival vagyok,nem érdekelnek a kalandok ,3 hónappal idősebb csak nálam,de tény hogy megismertem az apámat előtte...

Szerintem ennek is megvan a maga bája. Nehéz ezt így elmondani hogy ezt hogy élem meg. Talán rendesen nem is lehet... Egyszerűen elegem lett a korombeliekből, elegem lett az éretlenségből, elegem lett abból hogy engem csak bántani tudnak azért mert van rajtam egy kis felesleg. Elegem van. Belefáradtam. És már vagy 3 éve nem is érdekelnek. Legyenek boldogok nélkülem. Az idősebb férfiak engem sose piszkáltak amiatt mert esetleg van rajtam egy kis felesleg. Sokkal jobb szeretem azt látni hogy a férfiben tényleg megvan a FÉRFI. És hogy mit éreztem közben? Boldogságot. Sokkal jobban tudom így elképzelni a jövőmet. És nem szégyellem. Ha kell, fel is vállalom. Remélem elég érthetően fejeztem ki magam. 14/L