Mennyire hat ki az életetekre, kapcsolatotokra a féltékenység illetve az önbizalomhiány?

én azzal nyugtatgatnám magam, hogy az életben úgy is mindig vannak ilyen helyzetek, legalább most (nem házason pl két gyerekkel) kiforrhatja magát milyen is a párom.

mert ha ezzel a "gyönyörű" nővel nem lesz semmi, akkor senkivel.

csak addig (ami elhúzódhat hónapokig is ugyan, rágnám a körmöm :(

Szerintem túlzásba viszed. Ha már beszéltél is erről a pároddal, akkor gondolom aggódsz rendesen.

Ugyanakkor én megértelek, én is hasonlóan éreznék/érzek is.

Ilyesmi az én helyzetem is, mondjuk szerencsére esetemben nem gyönyörű nő a párom munkatársa, viszont eszméletlenül közvetlen. Az a típusú ember, aki egészen közel állva beszél, beszélgetés közben meg-megérint. Szóval azért aggódom én is, még ha azt is gondolom, hogy túlzás..

Semennyire. A kapcsolatunkat azért többrétűnek érzem annál, hogy önmagában a külső elég legyen a csábításhoz.

Az pedig egyszerűen élettapasztalat, hogy minél inkább rövid láncon akarja valaki tartani a párját, annál messzebbre löki. A féltékenykedés ezért szerencsére nincs jelen a kapcsolatunkban.

A környzetemben levő férfiakra vegyes a reakciója, van amelyiket kedveli, van amelyiket kifejezetten nem - általában azzal függ össze, hogy velem hogy bánnak. Pl. munkahelyen akiről olyat mesélek, hogy hátulról mellbe típus, vagy bunkó beszólásai vannak (de rangban annyira felettem van, hogy egyértelműen nem vághatok vissza), őket kifejezetten utálja.

Aki jól bánik velem, azokat kedveli. A főnököm például jóképű férfi, de egyúttal nagyon korrekt, kedves természetű, jó főnöknek tartom. Őt kedveli, ha lehetősége nyílik rá, szívesen tesz neki szívességet is (pl. a saját szabadidejében elintéz neki valamit).

Tehát a külsejükkel, vonzerejükkel nincs összefüggés, inkább a személyiségükkel és a hozzám való viszonyukkal (a te barátod az én barátom, a te ellenséged az én ellenségem).