Együttélés esetén: előfordul, hogy veszekedés közben üvöltötök egymással?

Most komolyan kimeljenek mar azok a parok akik fel eve vannak egyutt. Hogy nem mi sosem vitazunk, hiszen minden annyira tokeletes. Olyat nehezen hiszek el, hogy a tizen huszoneve egyutteloknel is mindig mindan happy. Oke ok kulonbozo modon kezelik a feszultsegeiket, ez a kerdes szerintem nekik szol.

Masreszt meg az egyik valaszado szepen mosolyogva is meg tudja alazni a vitapartneret.... szep. Lehet, hogy en kiabalok, de sosem celom megalazni a masikat. Sot az uvoltes heveben is ugyelek arra, hogy ne sertsem meg, foleg ne alazzam meg.

Én 27 éve élek már házasságban,és bizony előfordult jópárszor,hogy üvöltöttem.De annyira nem jellemző ez rám,mert amúgy csendes halkszavú vagyok, hogy még a hangom is elment ilyenkor.

Hogy mi hozott ki a sodromból ennyire?Hát az,ha férjem berúgott.Nem tehetek róla, ha meglátom, hogy részeg, felmegy a pumpa bennem ilyenkor.Tudom, hogy nem kéne, de mégis....

Piti dolgokon, anyagiakon,egyéb nézeteltéréseken nem szoktam kiabálni.

Általában csak én kiabálok ilyenkor is,ő sunyít....:)

Tehát üvöltve veszekedni tulajdonképpen nem is szoktunk:))

(mert az nem veszekedés,ha csak én fújom!)

45/nő

5 éve együtt élünk. inkább az elején, az összecsiszolódás időszakában voltak nagy tányérdobálások, ma már higgadtabban vitázunk.

nem szeretek kiabálni, mert az a gyengeség jele.

Igen, előfordul.

Forró vérűek vagyunk mind a ketten. Eleinte is elő fordult, míg össze nem csiszolódtunk. És néha mostanában is, mert havonta jár haza és mindenki megszokta a maga kis ritmusát.

Legutóbb azért volt üvöltözés, mert nincs kilincs a konyhai kis szekrényen....:-D

Rá kell csapni ököllel a tetejére és akkor kipattan. Párom utálja a fölösleges csapkodást csörömpölést. Az hitte valamin felhúztam magam azért vergődök. Ezért mérgében lekapta a kisajtót onnan és mondta a magáét.

Erre én ki kaptam a kezéből és őt túl ordítva (kimagyarázva magam) próbáltam vissza akasztani a helyére. Idegességemben nem sikerült. Ő kérte, hogy adjam oda neki, majd ő vissza teszi. Én csak azért sem adtam, hisz ha nincs itthon, minden férfi munkát én csinálok, nem kell segíteni. Erre felment benne a pumpa, kikapta a kezemből és össze törte a kisajtót a konyhai ajtó félfán.

Na akkor már mind a ketten üvöltöttünk, hogy ki is a nemnormális.

Ma már csak röhögünk rajta. Mert egyébként is azt terveztem, hogy le kéne szedni onnan azokat a kisajtókat. Csak a kutyák szálló szőre miatt mindig meggondoltam magam. :DD

Volt komolyabb üvöltözésünk is:

Kinn laktunk külföldön. Páromat átverték a munka helyén, sógornőm ránk unt és úgy döntött nem lakhatunk nála, mert sokan vagyunk. Plusz egyéb átlátszó kifogások.

Az I-re az tette fel végül a pontot, hogy a magyarországi albérlet, amit fizettünk el úszott. A tulaj küldött egy e-mailt, hogy kidobálta a cuccainkat. Pedig még 2 hétre elég volt a pénz amit küldtünk.

Ráadásul nem voltunk bejelentve, nem mehettünk a rendőrségre sem.

Na akkor nagyon össze vesztünk, de konkrétan egyikünk sem emlékszik, hogy min is. Csak az maradt meg, hogy a fejéhez vágtam a távirányítót, meg vissza dobta, csak nem jól célzott.

De aztán, nálunk az üvöltözés után mindig beszélgetés lesz és végül sikerül tisztázni a dolgokat.

6 éve vagyunk együtt.