Miért nem érti meg a párom, hogy nem vagyok gyerek és nem lehet édességekkel jobb kedvre deríteni?

Tudod mindenki máshogy támogatja a párját a gyászába. Teljesen tehetetlen, hiszen az érzéseidet neked kell megélned, ő ennek ellenére küzd, érezteti veled, hogy maradtak körülötted olyanok édesanyád halála után is akik szeretnek és gondoskodnak rólad. Te viszont csak magadra figyelsz, ami valahol persze jogos, de egy idő után vissza kell csöppenni az életbe.

Tudod az én apám amikor anyu apukája meghalt, és anyu gyászolt, minden nap leordította, hogy mit bőg már meg menjen inkább főzni, meg kifigurázta. Egy igazi büd...s bunkó volt az anyuval.

Gondolom egy csoki meg az üdítő, meg a törődés ennél ezerszer jobb.

Becsüld meg a párodat ahelyett, hogy kivetíted rá a hiányérzetedet, meg a tehetetlen dühödet.

Édesanyád nem tudja visszahozni, és hacsak nem mérgezte az életed, attól lennél a legboldogabb, ha nem múltidőben kéne róla beszélni.

Mivel nem isten, sem Jézus reinkarnációja, nem teljesítheti.

Inkább kedveskedni próbál, ahogy tud. Igyál gyümilevet- ha ceedert vine job lenne, vagy vigyen vodkát?

Édesség, csoki-süti- legyen benne vices anyag, úgy jobban megfelelne.

Segíteni akar, és örülj neki, nem csak magadra hagy, hogy egyszer csak túlleszel rajta.

Szerintem értékelhetnéd, hogy próbálkozik téged megnyugtatni, felvidítani.

Részvétem édesanyádért, de ne legyél ennyire undok is egyben, hogy elmarod magadtól.