Mikor mondjam el a (leendő) páromnak, hogy nem lehet gyerekem?
Pontosabban természetes úton biztosan nem lehet, mesterségesen van rá némi esély, habár még nem értem minden vizsgálat végére.
"Szerencsére" egy komolyabb kapcsolatom nemrég ért véget, így ott ezzel a problémával nem kellett szembesülni, azt hiszem elég tragikus is lehetett volna.
Ellenben nyilván szeretnék még kapcsolatot és engem a komolyabb dolgok tudnak érdekelni, ahol nyilván elõbb utóbb szóba kerül a gyerek, hiszen a legtöbb nõ szeretne.
A kérdés, hogy mikor jó ezt elmondani? Úgy érzem, ha a kapcsolat elején, az ismerkedéskor mondom el, akkor azzal könnyen elronthatok mindent, hiszen ki akarna egy "selejtes" férfivel kapcsolatot kialakítani.
Ha viszont késõbb mondom el, mikor már érzelmek alakultak ki kettõnk között, akkor azt hatalmas szemétségnek érezném, hiszen eléggé becsapnám a másikat.
Nézd én nő létemre a saját álláspontomat tudom elmondani.
Ha ilyenről lenne szó, én az elején szeretném tudni.
Mert amíg csak találkozgatsz valakivel és nincs mélyebb érzelem, akkor még könnyebb dönteni a különválásról. Ez neked is könnyebb.
Nyilván nem úgy kell indítani a legelső beszélgetést, hogy problémáid vannak, de azért az első randik valamelyikén, amikor már a kölcsönös szimpátia érezhető, érdemes errefelé terelni a beszélgetést, hogy az illető hölgy és Te is még komolyabb érzelmi károsodás meg egyéb kellemetlenségek nélkül tudjatok elválni, amennyiben szükséges. Ez igazából nem "elrontása" az egésznek, hanem két felnőtt ember megérdemelt döntési joga.
Sajnos ez egy olyan szituáció, amiben jó megoldás nincs, csak kevésbé rossz. A te szempontodból ez nyilván elég sok kellemetlenséget okozhat, ellenben nem kizárt, hogy megismerkedsz egy olyan nővel, aki már, vagy alapból nem akar gyermeket, így akár jól is kisülhet a dolog. Fő a pozitív hozzáállás. Ha Te nem gondolod azt magadról, hogy selejtes vagy, akkor mások sem fogják így felfogni.
Köszönöm a válaszokat, azt hiszem kialakult bennem a megfelelő kép, hogy majd hogyan közöljem ezt.
Többször visszakaptam ezt a selejtest, nyilván nem gondolom magam annak, de mindenki a tökéletes párt keresi, olyan meg szerencsére nincsen. :)
Bármilyen is a helyzeted, semmiképp nem kilátástalan.
Ha társra találsz elfogad gyerek nélkül is.
Egyébként nem minden nő akar gyereket a mai világban.
Ha elfogadsz egy tanácsot,akkor gondolkozz el azon,hogy miért nem akarja a tudatalattid a gyerekvállalást.
Ha kérdésed lenne privátban írj.
"Ha elfogadsz egy tanácsot,akkor gondolkozz el azon,hogy miért nem akarja a tudatalattid a gyerekvállalást."
Ezt nem nagyon értem.
Sokszor okoz betegséget lelki háttér.
Terméketlenség
(sterilitás)
Testi szint: nemi szervek (szexualitás, polaritás, utódnemzés).
Tüneti szint: 1. az egész társdalomra vonatkozóan: stressz, környezeti ártalmak és szennyezések következtében ai utóbbi 40 évben a spermiumok száma a felére csökkent (100 millió/cm3-ről 50 millió/cm3-re); a mennyiség csökkenése mellett gyengülő tendenciák figyelhetők meg a minőség területén is (megnőtt a mozdulatlan és deformálódott spermiumok száma): szelíd kipusztulás; minél gazdagabb egy nemzet, annál nagyobb mérvű a termékenység csökkenése (a környezeti mérgek mind a tüszőkben, mind az ondófolyadékban kimutathatók); 2. az érintettekre lebontva: a tudat alatti hárítás a lélek bebocsáttatásának akadályává válik, illetve gátolja, hogy az érintett ráhangolódjon az új helyzetre; védekezési módszerek: túlzásba vitt munka, amely összefúgg az életerős spermiumok hiányával; a stresszhelyzetek állandósulása szintén útját állhatja a fogantatásnak; mélyen lakozó, tudat alatti félelmek, amelyek annyira összeszorítanak, hogy a kialakult szűk szoroson a lélek képtelen áthaladni; óriási felhajtás csekély végeredménnyel: terméketlen igyekvés; tisztességtelen motivációk bújnak meg a háttérben (a párunkat a gyermek által szeretnénk magunkhoz láncolni); félelem a kötöttségektől és a felelősségtől; úgy tűnik, a mereven előre eltervezett, túlságosan is a szokások által uralt életvitel (fixálódás) elijeszti a lelkeket; az élet továbbadására, nemzésre képtelenség; nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tanúbizonyságot tehessünk az életről; alkalmatlanok vagyunk a befogadásra.
Feldolgozás: 1. tudatosítsuk helyzetünket: lelkileg és ökológiai szempontból is túl vagyunk terhelve; a termékenység csökken - a népesség helyzetét tekintve az ipari országokban mennyiségileg és minőségileg is rosszabbodik a helyzet; a hatalmas közösségek létszámának csökkentése helyett inkább a beteges fejlődési irányvonalakat számoljuk fel; 2. legyünk tisztában motivációinkkal: akkor állunk készen egy gyermek befogadására, amikor képesek vagyunk őt a magával hozott feladatainak sokaságával együtt elfogadni; vizsgáljuk meg prioritásainkat: mi áll az első helyen, és mi élvez elsőbbséget: a gyermek utáni vágyunk, a munka, karrier vagy az (ezektől eltérő) már jó előre eltervezett életutunk? Feloldás: 1. legyünk szerényebbek összességében, és átvitt értelemben is (oldjuk meg ötletesen az ökológiai és egészségünket érintő, égető problémákat: „a több kevesebb"); 2. készüljünk az előttünk álló feladatokra, kihívásokra a „legyen meg a Te akaratod" jelige szerint; legyünk nyitottak, és higgyük, hogy megkapjuk, amire vágyunk, vagy valami ennél lényegesen fontosabbat (amelynek jelentőségét talán még fel se foghatjuk); ne a gyermek által váljunk boldoggá, hanem éljünk tudatosan és felelősen, hogy életünk önmagában is örömteli és teljes legyen.
RUEDIGER DAHLKE
A BETEGSÉG
mint szimbólum
A PSZICHOSZOMATIKA KÉZIKÖNYV- éből egy idézet.
Talán elgondolkoztat.
Szia!
Én a saját tapasztalatomat írom le neked, ez talán segít...
Pár éve randiztam egy sráccal, aki sterilizáltatta magát. Ő a második randin mondta el, miután rákérdezett, hogy vonzódom-e hozzá. Volt már egy gyereke fiatal kora ellenére, akit csak az exbarátnője akart, és átverte. Ez akkora nyomot hagyott benne, hogy soha többet nem akar már gyereket, soha senkitől. Nálunk emiatt csúszott el a dolog, mert ugyan akkor még csak 22 voltam, de tudtam, hogy anya szeretnék lenni egyszer. Engem nem zavart volna a mesterséges megtermékenyítés sem. Ha csak így lehet, akkor szerintem ez vállalható.
Szóval szerintem az elején tisztázd le, ha komolyabbat akarsz a lánytól, aki normális, megérti, és így nyugodtan belehabarodhattok egymásba, akit meg ez zavar, akkor könnyebb elengedni az elején.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!