Apukám sosem fog engem IS szeretni, igaz?
13,5 éves vagyok.Apám 18 évesen hozott össze (nagyon nem akart),anyám 1 éves koromban lelépett,vele maradtam,ő itt hagyott mamámékra és felutazott Pestre pénzt keresni.Éveken át 1-2 hetente hétvégére lejött,itt volt elmentünk mindenfelé,adott pénzt mamának-papának,néha felvitt Pestre hozott ajándékokat,vett nekem ruhákat,gépet.
Aztán jött egy csaj,akibe tényleg szerelmes lett és én teljesen ellettem hanyagolva,alig keres havonta jön le,legtöbbször a csajjal (akit amúgy kedvelnék) egymással elvannak stb.
NEM VESZ SEMMIT,nem ad mamának pénzt,nem vett nekem iskolatáskát,sem füzeteket,sem semmit :(
Aztán fél éve a barátnője eltörte az ujját,emlékszem hogy munkából azonnal elment és ott volt vele egész fél napig a kórházban amíg összevarták,meg begipszelték. -.-
Pedig a munkahelyéről nem engedhetik el csak úgy.
Ha beteg a csaj,ott pátyolgatja egész nap,akár szabadságot is kivesz,a csaj fiatalabb és lehetőségeihez képest mindent megad neki,fizeti az egyetemét,mennek külföldre.
2 dolog bánt nagyon:
Ma eltörtem a lábam.Nem jött le,pedig holnap szabadnapos így lenne 3 napja,méghozzá úgysem jött le,hogy mi faluban élünk,nincs kocsink (neki van) és ügyeletre 25km-re kell elmenni,csak holnap jutottam volna orvoshoz,ha mamáék nem oldják meg 10ezerért a szállíttatásomat :( Iskolai orvos megmondta,hogy valszeg eltört - de lehet nem,menjek Karcagra :(
Nem jött le,hogy levigyen velem legyen semmi,2szer hívott azt ennyi.
Másik,hogy nyáron amikor kocsmázott a csajjal és egy másik haverjával ott voltam én is és mondott valami olyasmit,hogy szeretne a csajtól gyereket nagyon és imádná az lenne a második szerelme.kérdezi haver: és az elsőszülött fiaddal mi van? azt nem is szeretem,vagyis de de érted,nem az igazi :( Megkérdőjelezhetetlenül hasonlítok rá,tuti a fia vagyok =/ csak baromira bánt,hogy el vagyok felejtve.
Már mindenki mondta neki!
A csaj persze boldog,nincs velem baja,de látom,hoyg zavarom nem akar az "anyám" lenni,az apámat magának akarja teljesen és örül,hoyg ennyire elvette tőlünk.
Van ötletetek mivel szerezhetem vissza?
Sajnos vannak olyan ffiak, akik túl fiatalon lettek apák. És a gyereküket nem tudják úgy szeretni, mint ahogy azt megérdemelné.
Sajnálom ami veled történt. Azért remélem apukád rájön, hogy van egy klassz fia, akit szerethet.
Én nem tudok aludni,mert piszkosul fáj a lábam és már bevettem a maximális mennyiségű fájdalomcsillapítót :(
Nem akarok agresszív lenni,értem én,hogy szeretet lehetetlen kiharcolni és hogy én teher vagyok mindenkinek.
Rühellnem kéne a csajt,de nem tudom,egyszerűen nem is extrán jófej,de semmi bajom nincs vele =/
Szar kicsi faluban élünk,elég szegényen,ígérte hogy felsőbe elvisz pestre tanulni!Hogy járhatok zeneiskolába és tánc órákra is.Nagyon szépen táncolok és elég jól énekelek,tudok gitározni,bár ezeket mind egyedül tanultam,itt a tetves cigányok között nincs fejlődési lehetőség van foci,arra járok,szeretem de értitek =/
Régen legkisebb szavaló versenyemre lejött.. :(
Gimibe sem mehetek pestre,mert nem fog fizetni.SŐT közeli kisebb városokba sem,mert utazási költség+koli+kaja túl sok. =/
Apukád és a nagymamád a gondviselőid hivatalosan?
Hogy lett a nanygmamád az?
Sajnos ez van, amikor a tinédzserek felelőtlenek, és túl korán gyereket szülnek. EZ NEM A TE HIBÁD!
Sajnálom nagyon, de látod: egész egyszerűen egyikük sem volt még felkészülve akkor arra, hogy szülő legyen, ami azért 18 évesen, valljuk be, nem csoda.
Az én anyukám 23 évesen szült engem, és mégis folyton a fejemhez vágta, hogy túl fiatal volt még, elvettem az életét, stb. Aztán ő is elhagyott minket. De nekünk szerencsénk volt, mert apukánk imádott/imád minket, és ő felnevelt minden gond nélkül.
Igazából nem tudsz mit tenni, mint ahogy te is írtad: a törődést nem lehet kiharcolni. Egyébként abban biztos vagyok, hogy a maga módján nagyon is szeret téged, de ő már egy más ember, felnőtt, mint amikor te lettél, és azóta biztosan nagyon sokat változott. Akkor nem tudott téged még ellátni (nem csoda, tényleg, 18 évesen!), és mivel nem ő nevelt idáig, nem alakult ki az a kötődés. Gondolom, ez fordítva is igaz, tehát te sem ragaszkodsz hozzá annyira.
Ha fáj is, sajnos ez a helyzet, így inkább arra kellene törekedned szerintem, hogy a nagyszüleiddel jó legyen a kapcsolatod, és velük éljetek boldogan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!