Miért van ilyen sok kapcsolatfüggő ember?

Én bevallóm kapcsolatfüggő vagyok!

A leghosszabb idő, amíg egyedül voltam, az 2 hét volt és ez volt az egy eset amikor velem szakítottak és nem én szakítottam. Viszont soha nem csaltam meg senkit. De csak akkor léptem ki egy kapcsolatból, amikor már tudtam, hogy a másik szinte biztos, hogy összejön. Most nem arra értem, hogy szakítottam és rögtön más ágyába bújtam, hanem mondjuk akkor szakítottam ha már nem voltam boldog, de valaki olyan hívott randira aki szimpatikus volt.

Viszont más részről meg azt mondom, hogy kerestem azt akivel tényleg boldog vagyok, aki igaziból a társam mindenben. Aki nem megfelelni akar nekem, hanem aki kiegészít, úgy ahogy van. Megtaláltam ezt az embert 5 éve, másfél éve a felesége vagyok, áprilisa várjuk ikerlányainkat.

Nem azt mondom, hogy az a jó, ahogy én csináltam, vagy ezt bárkinek is követnie kell, és remélem, majd a kislányaim okosabbak lesznek, de ez van, már nem tudok változtatni rajta.

Azért, mert anyjukból és az apjukból ananak idején csak a kondenzcsíkot látták. Szeretet helyett kaptak - jó esetben kaptak! - ajándékokat, tárgyakat. Lerúgták őket, kulcs lógott a nyakukban, ide-oda dobálták őket.

Nem becsületkérdés ám az, hogy szakít vagy sem, hanem nagyon sokszor lelki kérdés. Unja magát a házasságban, de nem mer kilépni, hazudozik, romantikát keres, de a biztos az kell neki. Van ilyen férfi is, kedves Kérdező, nem csak nő, csak a kedves Társadalom még mindig lazább a férfiakkal szemben, mint a nőkkel. Mást követel tőlük, másért ítélei el vagy nem ítéli el őket.