A párom nem akar gyereket.32 éves, meg van mindenünk, semmibe sem szenvedünk hiányt. Mit tegyek? Ha mondom neki akkor veszekedés van. Elegem van.

Nem értem, hogy öt év alatt hogy nem jutottatok el (egyikőtök sem!!!) arra a pontra, hogy "na akkor MOST tisztázzuk, hogy akarsz-e gyereket egyáltalán, vagy sem/mindenképpen akarsz gyereket, vagy hajlandó vagy lemondani róla!"... Szerintem épp itt az ideje, hogy leüljetek, és őszintén megbeszéljétek, mi fog történni a jövőben gyerekfronton, ha együtt maradtok. Ha semmi, akkor nyilvánvalóan mindkettőtök szempontjából az a legjobb, ha minél előbb elválnak az útjaitok - neked van esélyed új párt találni és gyereket vállalni, ő pedig találhat valakit, aki nem nyaggatja ugyanezzel. Mindenki nyer.

Kedves kérdező! Akkor én most leírom a szomorú, de igaz történetemet, hogy milyen rögös út vezetett az anyaságig. Most vagyok 29 éves, 13 hetes és 6 napos kismama vagyok. Ha minden jól alakul,akkor augusztusban megszületik a babám, akire évek óta vágytam annyira hogy azt nem lehet szavakkal elmondani. Amikor 18 éves voltam,mindig azt mondtam hogy 25 éves kor körül megszülöm az 1.babámat. Tanultam, dolgoztam s nem egy álom családból jöttem. Elvált szülők gyermeke vagyok, 23 évesen veszítettem el az apukámat, anyukámmal elég felszínes a kapcsolatom. Tehát én mint nagyokos eltökéltem hogy én mindent másképp és jobban fogok csinálni. 24 éves voltam, majdnem 25 amikor összejöttem egy olasz férfival.Ő pont 3 év 3 hónappal volt nálam idősebb és benne láttam az igazi férj és apajelöltet. 2009 októberben megismerkedtünk 2010 augusztusában eljegyzett. Ez eddig nagyon szép és jó..aztán most jön a fekete leves.Én nagyon vágytam babára, ő pedig hallani sem akart róla. Olyannyira belebetegedtem a látványba hogy más fiatal anyukák tologatják boldogan a babájukat és vigyorognak a boldogság mámorukban, hogy többször mondtam az akkori páromnak hogy én az anyaságban fogok kiteljesedni és nekem a boldogság fogalma a családnál kezdődik amit nem tudok gyermek nélkül elképzelni.Mindig tudta a hatalmas gyermek iránti vágyamat, tehát meglepetés nem érte. Viszont ahogy teltek-múltak a hónapok egy a babatéma olyan feszültséget szült közöttünk, hogy majdnem verekedésig fajult a dolog.Mindketten tanultak vagyunk,nem a primitív legalja, viszont ha 2 ember nem közös csónakban evez akkor megette a fene az egészet.Én szerettem volna gyermeket, ő nem. Mondtam többször neki, ha már eljegyzett akkor döntse el hogy mi a fenét akar,mert ha se esküvő sem gyermek nem lesz akkor én inkább továbbállok.Ő ezt nem vette komolyan, azt hitte ez afféle női hiszti aztán majd kinövöm.A sztori vége az lett, hogy meghiúsult az esküvőnk 1 hónap híján 2 évig voltam a menyasszonya,gyermeknemzésben sem volt partner csak hitegetett. Én meg vártam, vártam hátha megváltozik. Rájöttem hogy az ilyen ember soha nem fog megváltozni sem miattam, sem más miatt. Szóval ha nem 1 csónakban eveztek akkor kár a gőzért.Én is szerettem ezt a fiút, életem szerelme volt, de belegondoltam abba a szörnyű helyzetbe hogy várok és elmennek az éveim és egy szottyadt vénasszonyként fogok megöregedni és savanyodni azért mert 1 férfi kedvében jártam. Ugyan ez visszafelé is igaz amint írták előttem.Ha viszont a párod jár a te kedvedben, akkor meg ő fogja magát becsapottnak érezni csak mert neked csinált 1 gyermeket.Nézd, fiatal vagy 25 éves még tudsz válogatni, viszont nehogy úgy járj mint én hogy elmennek a semmibe az éveid.Nekem majdnem 3 évem ment el és amikor beleestem ebbe a csapdába akkor voltam annyi mint most te. Hidd el, ah valaki én annyit sírtam,imádkoztam hogy anya lehessek hogy azt elmondani sem tudom.Könyvet lehetne írni erről az egészről.Viszont 1 napon felülkerekedtem és megkérdeztem magamtól hogy:-El tudom-e viselni az életet gyermek és férj nélkül?NEM! Tudok-e munkában,karrierben kiteljesedni gyermek nélkül?NEM! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok,kérdések voltak a fejemben ami arra ösztökélt hogy vagy lépek, de azonnal vagy várok a sült galambra.Én az előzőt választottam és utólag azt bánom hogy bár tettem volna meg mindezt előbb!Otthagytam az exem akit imádtam,mert gyermek kellett és házasság is. Aztán mikor már végleg el voltam keseredve és egyedül savanyodtam a kis garzonomba, akkor egy napon jött hozzám 1 asztalos, akit látásból ugyan már évek óta ismertem, de álmomban sem hittem volna, hogy valaha közöm lesz hozzá.Mindig a kollégája szokott hozzám jönni valami munkát felmérni vagy éppen ajtót gyalulni-mert az ajtóm mindig megvetemedik a hidegtől-aztán most ez a fiatal srác jött tavaly húsvét előtt 1 nappal nagyszombaton.Elbeszélgettünk és szinte 1 órán belül éreztem hogy Ő AZ IGAZI és el tudom képzelni férjnek és apának is.A szemléletünk a család és gyermekvállalás terén ugyanaz volt.A csavar a dologban az volt hogy volt egy barátnője akivel ismerkedési státuszban volt és akkor alig 3 hónapja voltak együtt.Én viszont nem éreztem ezt hátránynak,mert mint egy igazi nőstény mindent megtettem annak érdekében hogy a kiszemelt hímem az enyém legyen és csakis az enyém.Mindent 1 lapra tettem fel! Szerencsére neki is tetszettem és megkérdezte hogy van-e kedvem találkozni? Még aznap este visszajött és nálam aludt.Ahhoz képest hogy elhatároztam hogy az 1.randin semmi esetre sem fekszem le vele, sőt még csókolózni sem fogok vele maximum csak szájra puszi.Ehhez képest hajnal 4-kor úgy megkívántam, hogy zuhanyzás után lefeküdtem mellé, először csak egymás kezét fogtuk meg, aztán szájra puszi és végül egymásnak estünk.Soha nem voltam egy könnyűvérű nő és nem voltam az 1 éjszakás kalandok híve, de akkor este mindent 1 lapra tettem fel:Mindent vagy semmit?Úgy voltam vele ha kellek neki ezután is akkor úgyis lesz folytatás, ha nem akkor volt egy észveszejtően forró,felejthetetlen éjszakám. Hála Istennek érdeklődést mutatott felém. 1 hét múlva összeköltöztünk és összejövetelünk után fél évre meg volt a polgári esküvőnk.Most 11 hónapja sem vagyunk együtt, de tavaly november végén megfogantam és most boldog kismama vagyok.S egyben a világ legboldogabb nője, hogy váltottam, nem adtam fel és egy véletlen folytán megvalósult a régi álmom, hogy egyszer majd talán én is anya lehetek.Bíztam benne hogy sikerülni fog és sikerült is. Szóval annyi jó tanácsot tudok adni az én élettapasztalatomból kedves kérdező, hogyha van 1 célod azt el lehet érni s ha a mostani párod ebben nem partner akkor VÁLTANI KELL! Soha nem tudhatod hogy mikor sikerül neked is IDEÁLIS Férj-és Apajelöltet kifognod. Fel a fejjel!Ha a mostani párod hajthatatlan, akkor ne sajnáld elhagyni és nyitott szemmel járni.Nem tudhatod mikor jön életed nagy lehetősége.Nekem házhoz jött az IGAZ SZERELEM egy asztalos személyében aki betette nekem az ajtót rendesen.Kívánom, hogy másoknak is ilyen nagy szerencséje legyen mint nekem. Kértem s megadatott bár keserves évek és szenvedések után, de megkaptam! Remélem a történetem tanulságos volt!Ne feledd 1x vagy fiatal, egy bizonyos kor felett nem lehetsz anya és ne áldozd fel az életed és a fiatalságodat 1 makacs férfinek aki nem adja meg neked az anyaság örömét!