Mi ilyenkor a megoldas?

Soha nem tudnám elhagyni.

Milyen érzés lenne, ha valakinek azért nem kellenék, mert nekem nem lehetne gyerekem? Ha valaki ezért elhagyna, azt hiszem, összeomlanék. Még elképzelni is borzasztó. Hát hogy tudnám ugyanezt a gonoszságot okozni valaki mással, pláne azzal akit szeretek, aki a másik felem?

Amikor összeházasodtunk, vállaltam a másikat úgy, ahogy van, mindennel együtt. Azza együtt, hogy megöregszik, megcsúnyul, kopasz lesz meg ráncos, betegségei lesznek, pocakot is ereszthet, és nem fog neki úgy felállni, mint most. És azzal együtt is, hogy talán nem lehet gyereke. ha ez lett volna a helyzet, akkor nagyon szomorú lettem volna, de találtunk volna más megoldást a váláson kívül.

Szia.

Én is egyetértek a válaszolókkal!

Soha nem hagynám el ilyenért! Ez nem egy bűn, amit elkövetett, hanem egy állapot, amiről nem tehet!

(Viszont én gyerekpárti vagyok nagyon, úgyhogy biztos, hogy gondoskodnék róla, hogy örökbe fogadhassunk több gyerkőcöt.)

Semmiképpen nem hagynám el, azért mert nem lehet gyereke, ha egyszer szeretem.

De elgondolkoznék, ha ez egyáltalán megfordul a fejedben, akkor szereted egyáltalán?

Ez a soha olyan relatív fogalom, fogalom, amit az orvosok túl sokszor használnak. Hányszor hallhat az ember olyan történetet, hogy elvileg "soha" nem lehetne gyereke egy párnak, aztán mégis becsúszik valahogy.

Fura dolog ez a gyerekvállalási vágy/siker arány.

Aki nem akar teherbe esni, azt egy szellő is teherbe ejti, aki pedig rágörcsöl a témára, az az istennek sem képes rá. Szám szerint 5 ilyen párt ismerek, akiknek semmiféle egészségügyi gondjuk nincs, egyszerűen túlstresszelik a dolgot és évek óta nem jön össze.

A párommal megszakítással védekeztünk, össze is jött a baba 2 hónap alatt. :) Szóval ez a SOHA eléggé sok dolognak a függvénye.