Az ember valóban a saját sorsának kovácsa vagy befolyásolja a lehetőségeit a háttér, amibe született (pl. család, anyagi helyzet)?

ha valakit ütnek alázgatnak otthon az szerinted ugyanolyan feltételekkel nő fel mint az akinek egy szerető érdeklődő megbeszélő családja van?

akit tönkretettek gyerekkorában és egy nagy nullának érzi magát mert arra nevelték az szerinted ugyanolyan esélyekkel megy az életbe mint akit elismertek, tiszteltek és egészséges önbizalmat segítettek neki kialakítani?

aki szerint az ember saját maga felelős a helyzetéért, azt nem érte rendszeres vagy irreális trauma, nem voltak diszfunkvionálisak a szülei, vagy egyszerüen nem gondolja át amiket mond vagy nem merül fel neki, hogy mekkora különbségek vannak családonként

Nagyon sokat számít a háttér. Hogy hova szület az ember sajnos meghatározhatja az életét. Nem azt mondom hogy nincs kiút de a gyermekkorban elszenvedett tarumák a nevelés hiánya stb. a legtöbbször végérvényesen elrontja az embert. sajnos nagyon kevesen tudnak tenni ez ellen hiszen a jellemfejlődésüket is ez hatátrozza meg, gyakorlatilag így épült fel a teljes személyiségük.

Az számít nagyon hogy mit lát, milyen viselkedésmintát, életfelfogást sajátít el. A legtöbbször azt látom hogy a szülők nem tanítják meg rá a gyereket hogy bízzon mígában.

Ha a gyerek nincs tisztában azzal, hogy el tudja érni az álmait ha képes hinni magában és a képességeiben nem is mer álmodni.

Nyilván az anyagi helyzet sokat számít, hisz a lehetőségek számát az határozza meg. Nekem szerencsém volt, jó család támogató légkör ami a tanulásra ösztönzött mindíg. Elég vadhajtás vagyok de a szülői odafigyelés a sport és az állatok csodákra képesek.

Szerintem is sokat szamit a csaladi hatter.

Ha valaki rossz korulmenyek koze szuletett, eleve hatranybol indul, de nem lehetetlen eljutni valameddig, elerni valamit.

En ugy fondolom 2 dolog kell hozza:

1, Szerencse

2, Az egyen belso tulajdonsagai : oriasi akaratero, kitartas, szorgalom, kemenyseg, teherbiras

Számít a háttér valamilyen szinten, de egy nagyobb százalékban számít, hogy az ember mit hoz ki a körülményeiből és saját magából. Ha csak a háttér számítana, akkor nem lenne annyi sikeres, 0.-ról vagy mínuszból indult ember, akinek mégis sikerült feltornásznia magát jóval az átlag fölötti szintre, és nem lenne annyi olyan sem, akiknél gazdag volt a háttér, a gyerek felnőttként mégis lecsúszott.

Nem mindig az ember hibája, nyilván számítanak a körülmények, de az igenis az emberen múlik, hogy mit kezd ezekkel a körülményekkel, problémának veszi, vagy lehetőséget csinál belőle.

Sikeres emberek nulláról:

[link]

top 20 self-made billionaire's (top 20 sikert magától elérő milliomos):

[link]

25 greatest self-made men in History (a történelem 25, sikert magától elérő alakja)

[link]

Jó kérdés. Én pl tudnék mondani mind a kettőre példát.

Volt barátom családja nem volt tehetős, rongyrázós, sőt. Igencsak szerény körülmények között éltek. És mégis, megcsinálta hogy kiment külföldre, megcsinálta hogy nyelvet tanult, megcsinálta hogy a világ egyik leghíresebb cégénél dolgozik jelenleg (azt nem is részletezem anyagilag mennyire jó dolga van) és jelenleg 21 éves. Szóval elmondható róla, hogy a semmiből indult és egy valaki lett.

A másik példa az én családom lenne, beleértve én is. Mi anyagilag egy erős középosztályba tartozunk, sosem vágtunk fel sem a vagyonunkkal se mással. Megvan amink meg kell legyen, megyünk nyaralni minden évben.

DE én mégis egy szerencsétlennek érzem magam, szüleim természete meg az egész család természete miatt. Szó szerint mintha az egész családon egy óriási negatív burok lenne, amiből én nem tudok kiszakadni. Ezt több családi eseményen vagy egyéb helyeken tapasztaltam : van egy közös családi barát szüleimnek és kereszt szüleimnek, és az ő lányuk engem soha ki nem álhatott, bezzeg uncsimat (szintén csaj) aki két évvel még kisebb is nálam, sokkal jobban szerette. Engem általában piszkált, rosszul esett az hogy engem nem hívott bulizni mikor előttem hívta uncsimat.... szóval sok kicsi sokra ment.

Meg sok bulizós fiatallal nem jövök ki jól, és szerintem a családi negatív energiaburok miatt. Másra nem tudok gondolni. Holott nyitott vagyok mindenre szinte és kedves-mondom én.