Jogosan várom el a páromtól, hogy tegyen félre a saját pénzéből?

A párommal még nem élünk együtt, én egyelőre az egyetemen tanulok (még 2,5 évem van hátra), ő pedig dolgozik, havonta 100 ezer forintot keres.

Az én családom nincs eleresztve, ezért bele kell adnom otthon a rezsibe és magamnak fizetnem a dolgaimat, szóval arra már nem nagyon futja a diákmunkás pénzemből, hogy még félre is tegyek. Amíg tudtam, addig tartalékoltam, persze, de most kissé nehezebb időket élünk, és lassan kénytelen leszek a kevés megtakarításomhoz nyúlni.

A páromnak azonban semmit nem kell otthon beadnia, és mégis elb*sz havonta 100 ezret... ha néha-néha félrerakott belőle, akkor a kocsijához vett iszonyat drága dolgokat, hogy a maradék is elfogyjon.

Ez azért akaszt ki, mert megbeszéltük már, hogy ha az egyetem elvégzése után nem találok normális munkát (gazdasági diplomával, 3 nyelvvel), akkor mi is kimegyünk külföldre dolgozni. Én szívem szerint már most mentem volna, de a párom mindenképpen ezt akarja, hogy befejezzem az egyetemet. Merthogy "én majd a tudásom adom, ő meg a pénzt" a közös jövőhöz.

ÉS mégsem képes félretenni egy forintot sem, pedig annyiszor megbeszéltük már. Nem kel milliókat, de minimum annyit, hogy ha tényleg nem jön össze nekem semmi értelmes munka, akkor legalább kezdőtőként legyen kimenni, mert nem biztos, hogy én össze tudok gyűjteni annyi az egyetem és a kiadások mellett.

Jogosan várom el, hogy spóroljon, ha már a közös jövőnket tervezzük?