Túl féltékeny vagyok. Mit tegyek?

Ez tényleg kisebbségi komplexus. Miért vennék el tőled? Csak úgy nem lehet senkit elvenni, ha ő nem akar menni. Márpedig ő veled van, téged szeret.

Persze lehet egyszer olyan az életben, hogy ez megváltozik, de nem lehet úgy élni, hogy minden egyes nap ezen görcsölsz.

Tedd magadban rendbe a dolgokat, változtass a külsődön, csinálj valamit, amire büszke lehetsz és akkor nem fogsz folyton azon agyalni, hogy elveszik tőled, mert elég jónak fogod tartani magadat hozzá.

Nő vagyok, és szintén féltékeny típus. Megértelek. Sokan, akik nem ismerik ezt az érzést, nem is tudják megérteni, hogy mi zajlik le az emberben, és hogy olykor sokkal jobban szenvedünk, mint a féltett személy.

Nekem pl. nem volt problémám az önértékeléssel, csak valahogy úgy alakult, hogy elveszítettem az önbizalmamat. Sajnos bele estem abba a hibába, hogy azt gondoltam, hogy pl. az exek azért vannak szóba hozva, mert én nem vagyok annyira jó, hogy elfelejtessem vele őket. Aztán jött az, hogy talán azért mosolyog a pincérnőre, mert vékonyabb, mint én, vagy hosszabb a haja, vagy szebb a szeme. Elkezdtem összehasonlítani magamat másokkal. Nagyon rosszul tettem, tudom. Tudom, hogy mindenkiben van jobb és rosszabb tulajdonság is a másiknál. Valamiben szinte mindenkivel szemben alul maradunk. Jól írták azok, akik azt tanácsolták, hogy magunkban kell helyre tenni az értékeinket. Én pl. most megpróbálok az erősségeimre koncentrálni. Nem könnyű. Már jobb a kapcsolatunk is, már csak a tüskéket kéne valahogy kipiszkálni magamból, a régi dolgokat, amik fájnak, az ilyen: pl. "a Zsuzsiba az összes haverom szerelmes volt". Mindig mikor eszembe jut, üvölteném az arcába, hogy "akkor miért nem a Zsuzsival vagy?" Úgy éreztem tőle, hogy a Zsuzsi a HŰŰŰŰ, én meg a sz@r... és a kérdésre, mikor felhoztam csak mérgelődést, letolást kaptam, hogy mit kattogok ezen. Sosem érti meg a másik fél, hogy ÉN szeretnék lenni a legjobb, olyan jó, mint Ő nekem. Persze ettől még én vagyok, csak nekem ezek a mondatok, másikra mosolygás nem ezt bizonyítja. Sajnos.

A hiba a mi készülékünkben van... ez a rossz hír.

:)

Ott van az a bogyó a nyakad tetején, a benne lévő szürke- és fehérállománnyal fogd vissza magad.

Egy szóval: gondolkozz!

Ha szíved szerint odamennél, és közbeszólnál, ha valaki meg meri mondani, hogy a barátnőd milyen csinos, akkor pont ne tedd, inkább fordulj oda gyorsan máshoz, és kezdeményezz beszélgetést.

Mi az, hogy pasi van aközelében? Akkor ezek szerint te egyfolytában a körmödet rágod idegességedben? Mert ugye az utcán férfiak százai mellett megy el nap mint nap a barátnőd.

Van ennek értelme?

Jól mondja az utolsó, ezt fel nem foghatom, hogy miért gyártja magának direkt a féltékenykedő ember a problémákat? Miért magyaráz bele minden helyzetbe baromságokat, miközben ugyanazzal az erővel rájöhetne, hogy semmi sincs a háttérben? Miért??!! :D