Hogy lehetne előadni a rokonságnak, hogy ne legyen ezentúl túlzott ajándékozás?

Nálunk is ilyen nagy ajándékozás volt...

Sógoromék megengedhetik maguknak, hogy több tízezer forintos dolgokat vesznek a másiknak. Amikor mi összeházasodtunk a férjemmel, nem tudtuk azt megengedni magunknak hosszú távon, hogy étkezőgarnitúrát, tv-t, mosógépet stb. vásárolgassunk a többieknek. Mi nyíltan szóltunk, hogy nem, mert nem bírjuk ezt anyagilag. Azóta meg lett beszélve, hogy mindenkinek csak jelképes ajándék van, kivéve a gyerekek.

Mi szépen megbeszéltük ezt. Nekem szüleim vitték túlzásba az ajándékozást. Amikor még ez nálunk is így működött, volt hogy a fa mellé még be vitték a járókát, és az is tele volt ajándékokkal.

Na akkor fakadtam ki, hogy ebből elég. Egyrészt nem tudjuk viszonozni, másrészt teljesen felesleges.

Mindenki jól fogadta az ötletem, egy kicsit elgondolkodtak, és rájöttek hogy igazam van. Mindenki belátta, hogy tényleg jobb így.

Azóta felnőttek nem ajándékoznak, csak a gyerekek kapnak. A közös vacsora, meg valami jelképes pl. 1 nagy üveg méz stb. persze van, de semmi több.

Sokkal kevésbé nyomaszt a karácsonyi herce-hurca.

Bár tudnám! Nálunk csak felnőttek vannak, mégis minden évben halmokban állnak az ajándékok a fa alatt.

Elegem van belőle, hogy már november elején azzal csesztetnek, hogy mit kérek majd Karácsonyra. Megbeszéljük, kinek mi legyen, de akkor illenék ugye valami meglepit is. A végén pedig még én érzem magam rosszul, amikor csak úgy ömlesztik a kezembe a csomagokat.

Úgy döntöttem, az idei volt az utolsó, hogy ebbe a felesleges költekezésbe én belemegyek, főleg hogy én egyedül vagyok és három emberre kell vásárolnom..