Mindenki boldog házasságban él?

Mi nagyon sokat küzdöttünk! Volt szinte minden rossz, ami egy kapcsolatban előjöhet, s ebből a viták a legkevésbé elszomorítóak.... Esetünkben két kőkemény ember akadt egymásra. Teljesen különböző neveltetésből, teljesen más emberismerettel és tapasztalattal, s teljesen más szemüvegen át láttuk a világot. Valami mégis egybentartott eddig minket. S nem csak a gyerekek. Valahogy mindig megszületik a rádöbbenés, hogy nem volt azért olyan nagyon véletlen, hogy mi egymásra akadtunk! Ha belegondolok honnan indultunk, és most hová tartunk, nagyon büszke vagyok magunkra. Ezt minden szempontból értem (lelki, ember- ill. önismereti, tapasztalati, anyagi ill. otthonteremtési szempontból egyaránt.) Igaz, egymással nem a legkönnyebb utat választottuk, de mégis létezik valamilyen ösztönszerűség, ami (ha nem is értettük sokszor miért) mégis egymáshoz köt minket. Valami olyasmi játszódott/játszódik le, hogy képesek vagyunk rávilágítani egymás hibájára, s ebből nagyon sokat tanulunk. Azt nem mondom, hogy nem is vitázunk, hisz fáj beismerni sokszor a kritikát, de tény ami tény, nagyon hasznos! Emberileg, úgy érzem, nagyon sokat tettünk egymásért. Megtanultuk felismerni, beismerni, tolerálni, s bizony van, amit nem tolerálni..., küzdeni egymásért, s alázattal lenni a kapcsolatért .... stb. A érzelem és a szex sem kullog a hátsó sorban a fontossági listán! :-)

Szóval én elmondhatom, hogy érdemes volt végigküzdeni, mert szép dolog, amit most látok magam körül. Valszeg egy egyszerűbb emberrel könnyebb dolgom lett volna, de ezt a megelégedettséget, amit most érzek, nem érezném akkor. Ez csak egy érzés, de biztos vagyok benne. Kellett mindkettőnknek egymástól ez a pofonsorozat, hogy jobb emberek, jobb szeretők, jobb szülők és jobb társak lehessünk.