Mit csináljak, ha az otthoni fezsültségek miatt nem tudok az egyetemre koncentrálni meg úgy egyeltalán a jelenre? 18/l
A dologhoz hozzátartozik, hogy elsősorban nem nekem kellene változtatnom, hanem a klimaxló és DEPRESSZIÓS anyámnak és a kibírhatatlan modorú, láblógatós nővéremnek. Ezt pedig úgy érzem, hogy nem az én feladatom befolyásolni, nekem most az egyetemmel kellene foglalkoznom.
Anyám egyedülálló, apám rég meghalt, de ivott, (állítólag alkesz azért nem volt), és nagyon rossz volt a házasságuk már a végén, aztán elváltak. Anyám kénytelen volt a nagymamámra és a nővérére támaszkodni, amit nagyon utált, mert nem voltak és most sincsenek jóban. És néhány éve meg főleg, hogy most klimaxol, az ezekből származó feszültségek hatványozódnak. A tesóm meg nem kezd magával semmit az ég világon.
Tavaly egy pánikrohamom után megkerestem az iskolapszichológust, aki családterápiát javasolt, de csak annyi derült ki, hogy anyámnak szar volt, és hogy (részben) hibás vagyok azért, mert a tesóm rosszul teljesített suliban. Merthogy mindig én voltam a kisokos. Hát sajnálom.
Az a baj, hogy én egyedül nem tudok mit kezdeni a szituációval, a tesóm lesza.rja, az anyám meg megfogalmazza, hogy sza.r neki, de nem csinál semmit. Nincs nagyon rendes anya-lánya kapcsolatunk. Én meg nem tudok így rendesen koncentrálni és a saját életemet élni. :/ Lehet, hogy ez így önzőnek hangzik, de az élet rövid és én nem ezzel akarom eltölteni. Mit csináljak mégis?
Már ne haragudjatok, de nem a kérdező hibája az, hogy az anyja egy idegbeteg, depressziós nő, aki nem akar változtatni ezen a helyzeten. Az én anyám is ilyen volt, semmit nem lehetett mellette csinálni, csupa stressz és félelem volt mellette az élet, de még csak segíteni sem lehetett neki, mert nem kért belőle.
A kérdező itt van egy olyan helyzetben, amelyet nem ő akart, hanem amelybe beleszületett,és amelyen nyilván egyelőre nem nagyon tud változtatni anyagiak meg lehetőségek híján. Jobbat akar, nyugalmat és boldogságot, ehelyett meg azt tolják rá mindennap, hogy ő a hibás, ő a sz*r, minden rossz és hasonlók - csoda, hogy elege van már ebből?
Elmégy a háziorvoshoz és kérsz egy beutalót a legközelebbi Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozóba és kérsz segítséget anyád meg a patológiás családod ellensúlyozására és a tőlük való leválásra. Ha nem teszed, az egyetemet sem fogod tudni befejezni, mert addigra szétmarnak lelkileg.
A többi privátban megy.
1: Nem az anyának van segítségre szüksége, hanem a gyereknek. Anyuka már vastagon felnőtt ember, HA idegbeteg, megtalálja a módját annak, hogy kezeltesse magát. DE esze ágában sincs, mert nem az a játszmáinak a célja. Amíg a gyerekét zsarolja, és a gyerek nyakán élősködik érzelmileg, őrá tapad, és pokollá teszi az otthon-létet, addig itt elsőorban a gyereket KELL menteni. Ő az áldozat, nem anyuka.
Ha ezt nem látod be, akkor nemhogy az egyetemre nem vagy érett, de egy érettségire sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!