Van olyan aki családdal boldogan él, de nagyon vágyik az egyedüllétre?

Ugyan ezt érzem. Alig várom már, hogy egyetemista legyek. Most 17 vagyok, jó itthon meg minden, de azért egyedül lenni a legjobb nekem. Persze nem totálisan egyedül, jó, hogy támogatnak.

17F

Nekem is néha szükségem van egy kis időre, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal, két kisgyerek mellett nem nagyon tudok magamra időt szánni.

Viszont nekem annyi is elég, hogy egyedül elmegyek vásárolni, vagy nyugiban dolgozgatok egy kicsit a kertben, és nagyon szeretnék már újra varrni, erre egy-két évig azonban még várnom kell.

Én igen. Nagyon szeretem a szüleimet, tisztelem és becsülöm őket. Soha nem vágom át őket. Ők gondoskodnak rólam, mindig van itthon étel és ital, van tető a fejem felett, van tiszta ruhám. Jó velük, szeretek velük lenni, mindent megadnak nekem.

Néha mégis jó, hogy egyedül vagyok (amikor ők dolgoznak, vagy elutaznak). Nem tudom miért, az utóbbi időben kicsit bezárkóztam, és nagyon élvezem az egyedüllétet. Olyan, mintha lenne egy önálló lakásom, és nem kéne másra tekintettel lennem.

Érdekes, de szeretek egyedül lenni, attól függetlenül, hogy imádom a szüleimet.