Belemennétek így távkapcsolatba? Bővebben lent
Nem túl rég vagyunk együtt a párommal, nem mondom rá hogy megtaláltam a nagy Ő-t mert nem volt tökéletes kapcsolat, viszont az érzelmeink ilyen szintűek egymás iránt. Most egyik hétről a másikra elköltözött külföldre egy jó munkalehetőség miatt, előre nem tudja sosem megmondani mikor és mennyi időre ér haza. Valószínű havi 2-3 napra. Utána menni nem tudok, mert nem fix városban dolgozik, hanem vándorol. Mindez eddig még bírható is, csak... Nemrég vált el, van egy fia akivel oda-vissza imádják egymást, a fiú rólam hallani sem akar. Ellenben arra a havi 2-3 napra beadta a teljes igényét az apjára, aki így valószínűleg kb egy fél délutánt tudna rám szánni még ha itthon is tartózkodik, ahelyett hogy hazajönne és abban a havi 3 napban feltöltődnénk egymásból a következő távolsági időszakra. Teljességgel esélytelennek érzem így fenntartani a dolgot, de az érzelmek miatt még áltatom magam. Külsős ezt hogy látná?
24N, 35F
Sajnálom, bármekkora a szerelem ,ez a kapcsolat így hosszú távon reménytelen
A következő fázisok fognak beállni: félelem, pánik, féltékenység,magány,elhidegülés,remény,döntés=szakítás
Legalábbis nálam ez volt amikor a párom külföldre költözött, peding már több mint 2 éve voltunk együtt,együtt is éltünk.
A párkapcsolat fenntartásához kell a gyakori ,ideális esetben mindennapi találkozás.
Szerintem a távkapcsolat csak önmagunk becsapása és szenvedésre ítélése(kivéve persze ha csak ideiglenes dolog)
Havi 2-3 nap nem elég egy kapcsolat fenntartásához.
bocsánat ha túl őszinte voltam.
Az őszinteséget köszönöm, pont az ilyen megerősítésre van szükségem mert tudom hogy csak naiv önámítás részemről hogy működhet. Egyébként tervei szerint évekre megy dolgozni, tehát még azt sem mondhatom, hogy na csak fél évig kell szenvedjek aztán újra minden jó lesz.
A fia még nagyon sokáig nem tudna elfogadni, idén váltak a szülők és rá 2 hónappal már jöttem mint új barátnő (nem volt közöm hozzá, nem is ismertük egymást akkor). Ha normál esetben itthon élnénk, akkor is még legalább fél-1 évnek kéne eltelnie hogy megpróbálja rábeszélni a velem találkozásra a gyereket, annyira hárít jelenleg. De havi 1 hazalátogatás már önmagában nagyon stresszes helyzet, úgy nem lehet megvalósítani az összeboronálást.
Esélytelennek tartom sajnos. Az a helyzet, hogy most még vannak ugyan érzelmek, de még ha a fiú bele is menne, hogy közösen töltsétek azt a 2-3 napot (hármasban), nem tudna a kettőtök kapcsolata úgy feltöltődni, hogy kibírjatok megint x hónapot egymás nélkül.
Igazából két lehetőség van. Vagy most szakítotok, vagy kipróbáljátok, de szerintem ez úgyis borítékolható...
Nem túl régi, nem túl tökéletes kapcsolat, én nem látnám értelmét ilyen esetben a várakozásnak.
" Valószínű havi 2-3 napra."
És addig mit csinálnál? Ezt hagyd a "csudába".
Már ahogy elkezdted a kérdést, az is azt mutatja, hogy nem valószínű, hogy ámaid lovagjával van dolgod. Az, hogy csak úgy itt hagy téged anélkül, hogy pontosan megbeszélnétek hogy mikor számíthatsz rá, hogy mik a tervei veled, szintén azt mutatja, hogy nem érdekled annyira mint kéne. Ami meg a gyereket illeti érthető, hogy nem akar egyelőre megismerni, persze nem is kell erőltetni, de itt a párodnak van a legnagyobb szerepe, tehát hogy eddig nem jött össze ez a dolog arról javarészt ő tehet.
Szóval kívülről abból amit leírtál úgy tűnik nem nagyon érdekli a párodat hogy te itthon tele vagy bizonytalansággal a kapcsolatotokat, a gyerekét és a közös jövőtöket illetően.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!