Ebben a helyzetben külföldről haza?

Nagyon tanácstalan vagyok, mert senkihez sem tudok fordulni, senkivel nem tudom megbeszélni a dolgaimat.

Igyekszem minél rövidebben leírni.

kint élünk külföldön férjemmel, kb három éve jöttünk ki úgy, hogy nem szeretnénk itt letelepdeni. inkább pénzt gyűjtünk és haza megyünk.

én nem akartam kijönni, volt melóm, nekem ott a nagy család, akikekk hetente két hetente összejövünk, gyerekek, stb. van saját házunk, ahová hazamehetünk és élhetünk.

de férjem más. neki nincs otthon senkije, kicsi a család, mindenki szanaszét a világban. barátai nincsenek, kicsit magánakvalóbb mint én. én nyitott vagyok, szeretek kommunikálni, mosolyogni, társaságban lenni. ő nem igazán. és így, mivel ennyire mások vagyunk, ez kijött itt külföldön. én magamba vagyok zuhanva, mert otthon amíg ő aludt vagy tett-vett otthon, én találkoztamn a barátokkal, jöttem-mentem, dolgoztam a melóhelyen és szerettem is, család összejöveteleket szerveztünk,stb.

viszont itt csak magunk vagyunk, az itteni magyarokkal nem annyira jó a viszony, de néha-néha találkozunk.

külföldiekkel nehéz jó viszonyt kialaítani még akkor is ha valamennyire megy a nyelv.

sokat veszekszünk az elmúlt egy évben. bevagyunk savanyodva, nem járunk sehová, már egyszerűen nem vagyunk boldogok.. van mindkettőnkenk melója, de nekem nem teljes állású és nem is szólnak hozzám két szót sem.

ő elvan, még magyarok is dolgoznak ott ahol ő.

szóval én nem érzem jól magam, eddig ő sem annyira, de mióta nem jó a kapcsolatunk azóta itt akar maradni én pedig hazamenni. szeretem, ő is, de valahogy nem tudunk együtt élni. mindig csak a veszekedés van, vita a legapróbb dolgokon, a családaink miatt is, régi tüskék miatt is, nincs romantika, szexuális élet, nagy beszélgetések, öröm, nevetés... így már gyereket sem igazán akarunk.. többször próbáltuk helyrehozni, de valahogy nem sikerült.. max pár napig volt jó minden. úgy voltunk vele hogy otthon jobb lesz minden, de már nem meri feladni így az itteni melóját a bizonytalan kapcsolatunkra. mert utána mit csinál otthon egyedül..

meg is értem valahol..

aztán abba maradtunk hogy én hazamegyek pár hónapra, és otthon is maradok ő pedig utánam jön ha szeret.. ha nem akkor válás..

de nem igazán akarja ezt mert nem nagyon bízik bennem és így nehéz lenne... mit tegyek?

szeretem és vele akarok lenni, de boldogtalanul? még egy-két évet külföldön így? szinte magányosan? besavanyodva?

terapeutát is mondtam neki hogy próbáljuk meg, de hülyeségnek tartja... de már most azt mondja hogy úgysem lesz jó a házasságunk...

adjuk fel? nem tudom... de tudom azt, hogy otthon hiányozni fog és nem fogom bírni nélküle sokáig.. vagy igen?

nagyon őrlődök, hogy mi legyen...

valaki volt hasonló cipőben? vagy valami jó tanács?

köszönöm előre is!!

29/n