Miért csinálja ezt anya?!?!

Régebben ha összevesztünk, mindig én kértem tőle bocsánatot. Aztán élegem lett abból, hogy mindig én vagyok a szar, és mindig én tegyek azért, hogy őkelme rámemelje tekintetét, még akkor is, ha semmi rosszat nem tettem. Én amikor tudom,hogy én vagyok a hibás, akkor bocsánatot kérek tőle, és sosem fogadja a bocsánatkérésemet, mindig vosszautasítjs, de amikor nem kérek bocsánatot, akkor meg az a baja, hogy SOSEM kérek tőle bocsánatot. Ebből elegem lett, és egyszer megmondtam neki, hogy nem fogok bocsánatot kérni feleslegesen:

1. Mindig minden körülmény között én vagyok a szar, és mindig én kérek bocsánatot.

2. Ha bocsánatot kérek, mindig el van utasítva, és sosem bocsájt meg nekem.

3. Ha nem kérek bocsánatot, akkor meg az a probléma, hogy én SOSEM kérek tőle bocsánatot.

Már két napja el kezdett unatkozni, és egyfolytában idegesített, ültem, olvastam, és rámmászott, idegesített, mikor a wcn ültem, akkor is bejött és idegesített, meg azt hitte, hogy vicces, hogy egyfolytában rajtam lóg, aztán me megelégeltem, hogy nem hagy békén, hiába kértem szép szóval, hogy száljon le rólam, semmi, egyre hangosabban, és már a sírán határán vltám, úgy felidegesített, és hangosan mondtam, hogy "hagyjál már békén, ne szadizz már állandóan!" És megsértődött, hogy nem vagyunk barátok, és kérjek bocsánatot, és megint elhordott minden szarnak, hogy én semminek se vagyok jó, semmit sem csinálok. Nem csinálok semmit, csak abban segítek, amiben tudok. Takarítom a konyhát, a fürdőszobát, felmosom a lakást, meg felseprem a földet. Ő meg megsértődik amiért kiborultam, hogy nem hagy békén. És nem csak engem idegesít, ha em másokat is, hogy mindent elhagy, szétszórt, trehány, igénytelen.