Szerintetek is baj, hogy Mindenszentekkor inkáb elutazunk?

Én is valahogy azt érzem, hogy az azon a napon (napokon) kihordott virágok, koszorúk nem a halottnak szólnak, hanem azoknak az ismerősöknek, akik még szintén ott járnak. Sajnálom, de sokszor érzem azt, hogy ott is egyre inkább a ki tud többet, ki tud nagyobbat, ki tud drágábbat irányba mennek a dolgok.

Csendes, szerény, valóban emlékekről szóló megnyilvánulás = előtte néhány nappal, csendes körülmények, csendes környezetben, csak ti és az elhunytak, az emlékek, az többet ér, mint az anyósékkal a "magamutogatás".

Ne hallgass rájuk, menjetek ki előző nap, másnap pedig irány a wellness, és érezzétek jól magatokat!

Szerintem mindenki azt csinál, amit akar. Mi ki szoktunk menni a temetőbe ezidőtájt, annak ellenére, hogy most sokan divatot csinálnak belőle, hogy szidják az ilyen alkalmakat, szép hagyományokat mindenféle mondvacsinált indokkal. Viszont ez senkinek nem kötelező, ez egy személyes dolog.

Az anyósod kicsit túlreagálja. Elmentek a hosszúhétvégére, aztán a temetőbe majd elmentek máskor, amikor gondoljátok, meg ahogy gondoljátok. Nálunk is sokan nem pont Halottak napján, hanem kicsit hamarabb, vagy később mennek ki, hogy elkerüljék a tömeget. Pedig nem is mennek welnessezni. Na és akkor mi van?

Nálunk uggggggyanez szokott lenni, csak duplán (hurcolászni kellett anyámat és a párom anyját is)!!! Mentünk még az üknagyanyám unokatestvéréhez is... Aztán szépen leszoktattuk őket. Ha menni akarnak, akkor fogadjanak taxit. Csak apám és barátnőm sírjához vagyok hajlandó menni, akkor amikor én időzítem!!!

Egy pillanatig se legyen lelkifurdalásod, a temetőbe el lehet menni máskor is. Örülj neki, hogy most derült ki, így legalább novemberig kitombolja magát, nem pedig akkor rontja el a pihenéseteket!!! :)

Amíg szeretteitek itt voltak veletek, addig úgy szerettétek, és úgy viselkedtetek velük szemben, hogy az örömet, boldogságot vigyen az életükbe, és szívükben érezték a ti szereteteket.

Most a virágnak ők már örülni nem tudnak, (nem látják, nem érzik az illatát, stb. stb.), tehát ez már valójában nem nekik szól, hanem az ismerősöknek!

És hogy az ismerősök mit gondolnak magukban, az az ő dolguk, hogy ti mit éreztek belülről, az pedig a tietek!

Ne hagyjátok zsarolni magatokat, nehogy már az anyós mondja meg nektek, mikor lehettek boldogok, mikor örülhettek valaminek, vagy éppen egymásnak, és mikor "kötelező" szomorúnak lenni, mikor kell "megrendelésre" szomorkodni!