Mit tehetnék, hogy ne szóljon bele ennyire az életembe?

Hasonló a helyzet nálunk is. Túl nagy közöttünk a korkülönbség. Ismerek olyan velem egyidős (19) évest, akinek a nagymamája annyi idős mint, az én anyukám.

Ez persze oda vezet, hogy rettentő sokmindent nem ért meg. Például nem vehetek fel csípőnadrágot, mert szerinte az kúrvás. Vagy a póló kb a fenekemig kell, hogy érjen, mert ha nem, akkor ha előredőlök kilátszik egy sáv a hátamból és az milyen "rondán" néz ki.

Folyton veszekedünk, és már nem is tudunk egymáshoz szólni rendesen. Már rögtön reggel undok (biztos én is vele). Alig nyitom ki a csipám ő már szapul, hogy milyen kupis a szobám, meg hogy reméli, hogy elrakom az ágynemüt és nem neki kell majd már megint mint tegnap.

Erre én undokul visszaszólok neki, hogy "Neked is jó regelt!"

Mire ő végképp felkapja a vizet, és elkezd üvölteni.

Én jövőre Pestre megyek egyetemre

Nekem is segíthetne, aki tud.

Na, csajok, lehet lepontozni, de én tudok egy tuti módszert arra, amikor felnőtt emberek nem szeretnék, hogy más beleszóljon az életükbe, meg csak üvöltve tudnak beszélni azzal az emberrel, aki megszülte, felnevelte őket, most meg azért kel fel reggel dolgozni, hogy nektek legyen meleg lakás, kaja, csípőgatya, meg ágynemű:

El lehet menni otthonról albérletbe, munka mellett dolgozni és TUTI senki nem szól bele az életetekbe többé! Hogy ez miért nem jutott eszetekbe???

Tudod, anyukád dolgozik érted, elvárhatja, hogy 19 évesen azt a k.rva ágyneműdet ne neki kelljen elrakni utánad (bocs, kérdező, ezt asszem a hozzászóló írta, ne te... de tökmindegy...)! Eszem megáll!

Kérem, gondolkozzatok, mielőtt kérdeztek! Felnőtt emberek vagytok, mukaképesek, nem rokkantak, van két kezetek, van eszetek, lehet elmenni dogozni, ha nem tetszik otthon a rendszer és képtelenek vagytok 3 értelmes szót beszélgetni anyukátokkal üvöltözés nélkül, hogy mi a bajotok. Meg nem halljátok meg, hogy ezzel szemben NEKI mi a baja veletek.

Na, piros kéz oldalt, tudjátok...