Párkapcsolati krízis. Belefáradtam. Mit tegyek? Hogyan változtassam meg az egészet? Bővebben lent.

2 éve vagyunk együtt a párommal és a kapcsolatunk olyan tekintetben jó, hogy szeretjük egymást, közös terveink vannak, együtt is élünk és együtt is szeretnénk maradni. Viszont van egy nagy problémám, amivel már egyszerűen nem tudok megbirkózni. Az életünk abból áll, hogy a szüleinél lakunk vidéken, ülünk a szobában és én nézem, ahogy ő játszik a számítógépen. Ez megy 24/7. Itt nincsenek barátaim, de még csak szerezni sem tudok, mivel nem ismerek itt senkit, párom pedig nem hajlandó kimozdulni. Utoljára Valentin-napkor voltunk valahol, azóta egyszer sem és igénye sincs rá. Már teljesen depressziós vagyok. Fiatal vagyok még, életem teljében. A kapcsolatunk is fiatal, most kellene a legszebb élményeket szereznünk, együtt szórakoznunk, nem akkor, amikor család van meg munka. De nem hajlandó sehova se menni, neki soha nincs kedve. Van, hogy azzal érvel, hogy nincs pénz, van, hogy azzal, hogy nincs idő. Könyörgöm, nyári szünet van. Nincs egyetem, munkánk úgy szint nincs, spórolt pénzem pedig éppen van annyi, hogy kifizessek valahol egy hétvégét. De ingyenes programokat nézek, elmehetnénk legalább egy parkba, vagy valahova. Legalább egy órára. Van kocsink (jó, nem a miénk, de elkérhetjük), jogsink is mindkettőnknek. Mégsem hajlandó sehova se jönni, csak a kib@szott (bocsánat) számítógépes sz@rokat nyomja egész nap. Semmi szociális életem nincs, nem találkozok senkivel, még a napot is csak akkor látom, ha kimegyek az udvarra teregetni. Most menjek be egy kocsmába barátkozni úgy, hogy párom van és együtt is élünk? Az hogy néz ki, annak mi értelme? Milliószor ültem már le beszélni vele, kértem szépen, kértem csúnyán, volt, hogy sírtam, máskor kiabáltam. Mondtam szépen, kedvesen, mondtam dühösen, hogy változtassunk, hogy legalább egy hónapban egyszer mozduljunk ki, de semmi. NEKI NINCS KEDVE. Komolyan úgy érzem magam, mint egy házi kedvenc, amit tartanak egy házban, dédelgetik néha, de ki sose mehet, élete nincs. Szeretem és nem vagyok az a típusú lány, aki félremegy, vagy az első zökkenőnél kiszáll egy kapcsolatból. Nagyon sok munkám van ebben a kapcsolatban és nagyon szeretem őt, de azért mindent én sem bírok. Nemsokára itt az ideje a családalapításnak, a munkának és úgy érzem csak repülnek az évek és elveszítem a fiatalságomat. Besavanyodok, mint egy vénasszony. Hát mégis mi a lótúrót tudok még tenni, hogy elmagyarázzam neki, hogy nekem ez így szenvedés? Kihullott a hajam, a depressziótól csak eszem és eszem (meg mást nem tudok) és csinos voltam, mikor összejöttünk, most meg egy 60 kilós tehénnek érzem magam. Le vagyok lakva, nincs életem, még a bőröm is szürke. MIT TEGYEK? Már belehalok ebbe a helyzetbe. :( Segítsetek légyszi! :(Én vagyok a lány, ha nem mondtam volna).