Úgy néz ki hogy szakítani akar velemmert nem vagyok elég érett. Mit tegyek hogy meggondolja magát?

Na, mivel?

Nőj fel!

Ami egy 21 évestől még elfogadható, az egy 24 évestől nem.

Akkor IJ. Búcsúzz el tőle!

Mondjuk neked nyilván mindegy is, hisz egyértelmű, hogy nem szereted eléggé. Ha szeretnéd...

Nem lehetetlent kér. Csak azt, hogy viselkedj a korodnak megfelelően. Ne küzdj a felnőtté válás ellen. A felnőttség pedig nem jelent begyöpösödést.

Valószínűnek tartom, hogy az együtt töltött 3 év alatt a párod sokat komolyodott, Te viszont semmit. Ezért távolodtatok el egymástól.

Olykor tényleg jobb játszva élni, de vannak dolgok, amihez azért felnőtt módon kell hozzáállni. Talán ezt hiányolja Belőled.

Nagyjából ilyen vagyok én is 26 évesen. Úgy gondolom, hogy a párkapcsolatban igenis megengedhető, hogy az ember elengedje magát, és olyan játékos lehessen, amennyire csak szeretne. A munkában ez teljesen más, ott úgy kell viselkedni, ahogy a többiek, egy cseppet sem lehet jobb vagy rosszabb kedved, mint általában a kollégáknak, mert akkor csak gondok vannak. De ha a párodnak ezzel gondja van, akkor vagy fogadjon el, vagy menjen aztán keressen mást.

Én is elég komolytalan vagyok néha, de az érzéseim és az elképzelésem az életről komoly. Nálad idősebb vagyok, és már együtt vagyunk a párommal egy ideje. Szokott nekem is mondani olyanokat a párom, hogy ha gyerekeink lesznek, akkor nem viselkedhetek majd úgy én is, mint egy gyerek, mert játszópajtásnak gondolnak a gyerekek és nem egy tisztelni való anyának. Én ezzel úgy vagyok, hogy na nehogy már még otthon is játszani kelljen magam, és adni az komoly nőt. Szeretnék játékos és önfeledt lenni otthon, szeretnék felszabadultan élni, mint egy szabad madár, a saját családom körében. Szeretem a hülye vicceimet, szeretek apró együgyü kedvességeket kitalálni a társamnak, szeretek akár egy kis kavicsot kifesteni, és úgy adni oda ajándékba, mint a világ legbecsesebb drágakövét, és szeretném azt, hogy a világon valaki legalább azt értékelje, aki én vagyok, és nem azt, amit mutatni kell, a komoly felnőtt, megtört és sors által csapott, ámde mégis talpon maradt szingli nőt, aki egyedül 100-szor olyan erős, mint családban. Miért is ne maradhatna egy felnőtt ember lelke gyermek? És miért is nem hiszi el a társad, hogy játszadozó fiatal lelked felelős és komoly érzésekkel van teli?

Érdemes ezt megbeszélni vele. És ha nem vagy így jó neki, ahogy vagy, akkor menjen, és jöjjön más, aki szereti pontosan azt, aki vagy.