Felelőtlenség egy tizenhét éves lányt a néhány hónapos kisbabájával saját lakásba költöztetni?

Nem én írtam a korán érés későn szülés gondolatot, de azt hiszem tudom mire gondol.

Régen, amikor a nők fiatalon mentek férjhez ( általában nem korukbeli, hanem éretteb, jópár éve dolgozó férfihoz, akkor a nőnek a férje volt az első és jó esetben az egyetlen szexuális kapcsolata. Ez biológiailag szerencsés a babának : a fital anyák egészségesebbek, ha nem volt még partnerük, nem hozhatnak a házasságba nemi gyulladásokat, ami a méhenkívükli terhességek meg a ma szaporodó lombikozások oka. Ma mire egy nő babázna volt már néhány partnere esetleg, és a 21 alatti nők csak tablettázva lényegesen fogékonyabbak a méhnyálkahártya gyulladásokra, mint később, vagy ha 21 alatt szülnek. A ma divatos egykorúak harminc táján családalapítással az is gond lehet, hogy a nő már kifelé fut az időből a férfi még az alkalmassága legelejét éli. Kevésbé stabil kapcsolatokat ez alaposan megtépáz.

Nem tudom a téma felvetője erre gondolt-e, nekem ezek a hátrányok ugrottak be.

Nem a régi időt sírom vissza-amire példát nem 200, de 40-50 évvel ezelőttről a rokonaimról tudok- , de a mostani szokások(lehetőségek?) sem ideálisak.

Hát azért régen is elég ciki volt 16 évesen szülni...

Akkor nem felelőtlenség, ha a lány megfelelően önálló. Vannak a családomban olyan 20 feletti fiatalok, akikről el sem tudnám képzelni, hogy el tudnának látni egy gyereket!

Kétesélyes:

1. Ha a "teljes ellátás" végeredménye valóban az, hogy a kismama elvégzi az iskolát, és képes lesz kezdeni valamit az életével, akkor a legkirályabb dolog, ami a kialakult helyzetben történhetett. Viszonylag gondtalan babázás, a gyerekkel való felhőtlen törődés ÉS a saját életének, lehetőségeinek kihasználása együtt.

2. Ha viszont az egészet arra használja alány, hogy a bébiszitterre hagyva a gyereket bulizzon és semmit ne kezdjen magával, akkor gáz, mert így örökre egy élősködő, önellátásra képtelen szerencsétlen marad.