Hogyan segítsek rajta és ezáltal magunkon?
17 éve élünk együtt a párommal. 14 és 9 éves gyermekünk van. Minden rendben volt addig amig anyósomnál laktunk.
8 éve elköltöztünk. Nagyszülőktől örököltem egy kisházat.
Felújítottuk, beköltöztünk. Később rájöttünk, hogy nem szabad nagyobb összeget rákölteni,eladtuk. Párom a szülei közelébe akart költözni. Ott nem kaptunk árban megfelelő lakást. A lehetőség adott volt az én szüleimnél
külön álló lakás, amit A-tól Z-ig felújítottunk ismét. Már ekkor elkezdődtek a problémák. Ez két éve volt. Anyám alkoholista lett apám halála után. Tudtuk, hogy nem könnyíti meg az életünket, de bíztam benne, hogy teljesen elkülönítve élhetünk nyugodt életet. Apu halála után kifizettünk egy 6oo.ooo.- Ft jelzálog tartozást ekkor anyám átadta a ház teljes tulajdonjogát a hugomnak és nekem. Már a felújítás alatt közölte a párom, hogy nagyon rossz lépés volt ideköltözni. Többször hagyott magamra a munkák során, azzal, hogy neki ehhez semmi köze.Alkoholista családban nőttem fe. Egyetlen kérésem az volt hozzá, hogy soha nem nyúljon az italhoz.
Megtörtént. Sorozatos viták után, anyám miatt, végül ő is napi szinten iszik. Nála az alkohol nem oldja a feszültséget, hanem kelti. Depressziós, sértődékeny, ha szóváteszem az a válasz, hogy örüljek, hogy eddig kitartott mellettem, más már rég elhagyott volna az alkoholista anyám miatt. Tudom, hogy sokmindenben igaza van.Anyám viselkedése sokszor minősíthetetlen, de ezt ki tudom rekeszteni, csak néha futunk össze az udvaron.
A párommal viszont minden este megvívom a harcot, érte és értünk. A megoldás az lenne ha elköltöznénk? Ebben a gazdasági helyzetben örülök,hogy fedél van a fejünk felett, nem tudok egy újabb hitelt felvállalni, a mostani is az én nevemen van, mert ő nem adta hozzá a nevét. Részben a körülmények áldozatai vagyunk. De amig én minden reggel úgy kelek fel, hogy új nap új lehetőség,
újabb remény, hogy rendbe tegyük együtt az életünk, addig ő csak a negatívumot látja mindenben.
Mit tegyek, hogyan tovább...?
Szia!
Szép-nem szép, én amit beletett a párod nagyjából pénzt, kifizetném neki, és útjára bocsátanám. Aztán amint letudom a hitelt, eladnám a lakást és vennék egy újat-máshol. Egy kicsit, csendes helyen. Egy alkoholista nagyon nagyon ritkán változik meg , és a legtöbb nem is akar, nem ez a probléma fő okozója, ez már csak a jéghegy!
Megértem a helyzetedet, az ember mindig reménykedik, hátha "megjavul" a párja, családja stb. Viszont az is tény, hogy az alkoholista az változni már nehezen tud. Tudom jól nem lehet általánosítani, saját életemből merítek, anyám és én több mint 20 évet húztunk le apám mellett. Egyszerűen betegnek kell tekinteni és vagy felvállalod, hogy bármi áron kihúzod belőle és vállalod annak kockázatát, hogy magával ránt egy rossz életben, vagy csírájában folytod el a közös életetek.
Inkább egy szerényebb/szegényebb környezetben, de nyugodtan élj, mint így. Ahogy írtad te is látod mivé válik egy ember.
Nagy levegő, bátorság és hajrá!:)
az alkoholizmus betegség és professzionális segítség nélkül nem gyógyítható.
mond meg a párodnak, hogy keressen fel egy szakembert. ha másképp nem megy, akkor ultimátummal.
gondolj a gyerekeidre is. nem csak neked, de nekik is szükséges a kiegyensúlyozott légkör.
Köszi a hozzászólásokat.A gond az, hogy a lakás mint irtam a hugommal közös tulajdon, ő nem akarja eladni.
És valóban én is azt érzem, hogy bár a fentiek igen nagy problémát jelentenek kapcsolatunkban a teljes elzárkózás a családi életben való részvételtől nem csak azok következménye. Segíteni szeretnék neki,mert nem látok mosolyt az arcán lassan másfél éve, de tényleg nem lehet annak aki nem fogadja el a segítséget! Csak nekem ki segít?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!