Jelen lehet-egy 5éves kislány a temetési szertartáson vagy inkább egy távolabbi helyen várjuk ki vele felválltva? Elmondtam már neki hogy a dédi sajnos meghalt és már soha többé nem láthatjuk. A mennyből lát minket. Megfelelő magyarázat ez?

A magyarázat teljesen jó.

Engem 6 évesen vittek a nagypapám temetésére, volt jó hosszú gyászmenet is, meg mindenféle, ami falun szokás, nem bohóckodtam, nem kaptam sokkot, semmi különös. Ellenben az öregasszonyok megjegyezték, hogy nem is sírtam, szégyellhetném magam. Egyébként nem is értettem minek sírjak, de azt tudtam, hogy papát többet nem látjuk, és szerettem is nagyon.

Gyerekfüggő. Ha tudod, hogy nem áll le sikítozni, bohóckodni, nevetgélni, rohangálni meg játszani, akkor elviheted. Elvégre gyerek nem hülye, a halál meg a temetés az élet természetes velejárója. Gondolom úgyis visztek majd ki virágot, akkor meg nem értené utána, hogy minek.

Ha van rá lehetőség, elviheted. Én elvinném, de nem lennék vele ott végig, mert túl megterhelő és hosszú lehet egy 5 éves számára.

Nem maga a cselekmény rázza meg a gyereket, hanem a magyarázat hiánya, a többiek viselkedésének értelmezhetetlensége, a saját gondolatai, téves improduktív fantáziái. Ha felkészíted, előre elmondod, hogy mi fog történni, és mindez azért van, mert az élők így vesznek végső búcsút a halottól, akkor ezek a veszélyek nincsenek. Megérti, hogy ez "csak" egy rituálé.

Nem szabad magára hagyni, állandóan vele kell lenni, ha elviszed. Kell neki egy biztos pont, Te. Ha bohóckodik, "nem fogja fel" stb. az azt jelenti, hogy ki akar menekülni a helyzetből, nem komfortos az a számára. Ekkor el kell vinni onnan, mert ez olyan, mint egy segélykiáltás, csak így tudja megfogalmazni az adott körülmények között. Az, ha rászólnak és rákényszerítik, hogy "viselkedjen" viszont rossz. Ha egymásnak passzoljátok, szerintem az is. Amikor azt mondom, felkészíted, úgy értem, részletesen elmondod mindazt, amit az Ő korában megérthet: Ez természetes része az életnek, aki meghalt, az már nincs a testében, nem érez semmit stb.

Ha 5 évesen tisztáztátok magát a történést, akkor az, hogy nincs teljesen tisztában az elmúlás fogalmával, illetve saját magára még nem értelmezi ezt, nem lehet probléma. A gyász egy folyamat és mint olyan, tanulni kell. Aki nem tanulja meg, annak ez később problémát okozhat. Tehát az egyetlen kérdés, hogy 5 évesen a Te gyereked mennyire fejlett? Ez t Te látod. Lehet neki hasznos is, és káros is, ha elviszed. Nem feltétlenül egyik vagy másik, hanem a körülményektől függ.

A magyarázatod megfelelőségét nem lehet megítélni. Mert személyre szabott. Ha olyat mondasz, amiben magad nem hiszel, egy gyerek azt megérzi és ettől összezavarodik. Mondd neki azt, amiben Te magad hiszel (ezt is megérzi), azokkal a szavakkal, amiket megért az Ő korában. Ez a legjobb, amit szerintem tehetsz.

Ez a szülőn múlik, hogy mennyire csinál belőle tragédiát a gyerek számára, a halál számomra egy kapu, nem a semmibe, hanem valahova megyünk általa, és nincs kivétel, mindenkire sor kerül.

Szerintem a magyarázat teljesen jó, én elvinném. Én 8-9 éves voltam, mikor egyik nagyapám meghalt, ott voltam a temetésen, de nem ez volt életem első temetése. Anyai nagymamám kántor, nagyapám nyugdíjas korától a harangozó, és sokszor voltam náluk a jó levegőn falun, amúgy Pesten élek születésemtől, és mama ugyebár munkája révén temetésekre is eljár, nagyapa is, akkor is így volt ez, és sokszor volt, hogy mikor engem nem tudtak kire bízni, egyedül nem hagyhattak a nagy házban, vittek magukkal. Tudtam viselkedni, elmagyarázták miről szól, nem lett belőle probléma, lassan 25 éves egészséges felnőtt nő lett belőlem.