Hogyan készülhetnék fel lelkileg a nagyszüleim elvesztésére? Nagyon ragaszkodom hozzájuk.

90en túl vannak, s az utóbbi időben rohamosan romlani kezdett az állapotuk és sokat fogytak... Nekem pedig akárhányszor eszembe jut, hogy már bármikor meghalhatnak, egyből elhesegetem a gondolatot, annyira félek a dologtól... Mintha attól tartanék, hogy az, hogy erre gondolok, esetleg hamarabb elhozza az utolsó percüket... Nem tudom elképzelni milyen lesz, ha már nem lesznek... Nem tudom, hogyan fogom ezt feldolgozni, de sajnos erős a gyanúm hogy belekattanok majd. Sok időt töltök velük, sokszor minden nap náluk vagyok - ha épp anyukám nem tud velük lenni, én segítek nekik. Ezen kívül lövésem sincs, igazából mi köthet ennyire hozzájuk...

/ Igazán nem tudtam velük beszélgetni sosem. És igazán nem szerettek sosem - ellentétben az emberileg nulla, talpnyaló, rideg nővéremet mindig dicsérték, aki soha semmit nem tett értük, sőt... - és nem értékeltek - igaz, nem is ismernek igazán és nyilván más is az értékrendjük... Soha nem tudtam éreztetni velük azt hiszem, hogy hiányozni fognak és szeretem őket, és biztosan nem tudják, mivel mamám azt hiszi valamire hajtok, hogy érdekből segítek, vagy nem is tudom... :S ( Ő mindenkiről ezt hiszi. ) De ez nem is ide tartozik... /

Volt valaki hasonló helyzetben? Hogyan zajlott le abban, aki hasonlót élt át, a gyász? - Még közeli hozzátartozót sosem veszítettem el... Hogyan dolgozzam fel ha történik velük valami?

Előre is köszönöm a válaszokat.