Miért nem érti meg ezt édesanyám? Vagy szerintetek lett volna más választásom?

Basszus! Itt vna ez a szerencsétlen nő, aki már egyszer kockáztatott, és ebben az országban szült, munkahely és tapasztalat nélkül. Pont ebben a helyzetben vagyok én is: nincs időm terhesnek lenni.

Szarul hangzik, tudom. De mi, anyák, örülhetünk, hogyha van munkánk, hogy a meglévőnek megadhassunk mindent, ne a nagyszülőkre szoruljunk.

Itt a szomszédasszonyom esete: három gyereket szült, világ életében nem dolgozott. Van szakmája, de mivel már rég nem alkalmazta, szinte mindent elfelejtett. A férje lesérült, alig 60ezret visz haza. A ház amiben élnek az anyjáé volt, de most viszi a bank.

Esélytelen, hogy az asszonyka munkát találjon.

Kedves kérdező: látszik, hogy édesanyád egy régi rengszer maradványában él. Sajnos ma már a jobb gyárakba is csak protekcióval jut be az ember, mindenki más meg összeteheti a két kezét, ha minimálbért kap három műszakért.

Kolompár Achillesz igazad van!Ez eddig a legjobb mese, amit a kérdező előadott! Természetesen minden abortuszra menő olyan, mint a ma született bárány! Majd feljön ide és próbál lelki megnyugvást találni és korlátlan empátiát!

Most hallom a sok okos ember szavait: Há’ nehogy már bárki megmondja nekem, hogy mi’csináljak, há' az én testemmel azt csinálok, amit akarok”Szögezzünk le valamit. Aki abortuszt végeztet el, nem a saját teste felett rendelkezik. Nem. Vegyünk egy példát: Van egy olyan betegség, amit úgy neveznek testkép-zavar. Ilyenkor a páciens valamiféle tudatzavar miatt úgy érzi, hogy neki a lába, a keze vagy valamelyik nélkülözhető egyéb testrésze egyszerűen nem oda való, és meg akar tőle szabadulni. A dekadens nyugat persze (ha már „nem-átalakító” operációkat is végeznek) miért is ne alapon készséggel meg is csinálja az illetőnek a műtétet: igen ám, csakhogy mielőtt ezt megtenné, nagyon hosszú folyamat előzi meg, pszichológiai vizsgálatok sorozata, egy ideig próbaként mankóval kell járnia, hogy érezze milyen is lesz láb (vagy más) nélkül élni. Nem csinálják meg tehát neki, azért mert csak alapon - objektív, orvosi-egészségügyi indok kell hozzá. Holott itt a saját teste felett rendelkezik! És mégis megkövetelik ezt a hosszadalmas procedúrát, és nem mondja senki, hogy jaj, azonnal csináljuk meg neki, mert végül még megcsinálja magának (pl. vonat elé fekszik), és akkor mi lesz.

Ezzel szemben, még egyszer megismétlem, az abortusz esetében nem a saját teste felől rendelkezik a delikvens. Hogy miért nem? Hát kérem, akinek elvégeznek az abortuszt, annak károsodik a keze, a lába, a méhe vagy a tulajdonképpeni teste bármelyik másik része? Elveszít valamit a mindenkori fizikumából? Nem! Hát éppen arról szól, hogy (az ő vonatkozásában) helyreállítják a teherbe esés előtti állapotot. Igen ám, de valami mégis csak károsodik (nem kicsit, nagyon!), ami nem ő. Ha nem ő, akkor ki vagy mi? Hát ő például. És szegényem, azért mert annak az elszabadult vadliberálisnak a méhébe kellett megfogannia, attól még nem válik vele egy testté, még ha ideiglenesen az ő teste is táplálja. Minthogy nem része a páciens testének se az a gép (pl. lélegeztetőgép), ami esetleg őt életben tartja. Nem a testünk része az étel, amit megeszünk, és a beültetett pacemaker sem, holott a testünk fizikai-külső határain belül helyezkedik el. Amikor tehát a nő egy abortuszt végeztet el, akkor nem önrendelkezik, hanem egy másik élet sorsáról dönt. És mégis szinte minden nélkül megcsinálják neki szemben az előbbi példában foglalt valódi önrendelkezés esetével!

Akkor sem nevezhetjük önrendelkezésnek, ha őt is érinti, mert meg kell szülnie, vagy esetleg jobb esetben felnevelnie, hiszen ilyen elven az éppen újszülött csecsemő életének kioltása is „önrendelkezés” lenne, hiszen a későbbi fáradalmaitól kíméli meg magát.

Egy másik élet feletti rendelkezés joga pedig nem illet meg senkit sem, ezt a liberálisok is vallják, csak kicsit következetlen módon.Szögezzünk le valamit. Aki abortuszt végeztet el, nem a saját teste felett rendelkezik. Nem. Vegyünk egy példát: Van egy olyan betegség, amit úgy neveznek testkép-zavar. Ilyenkor a páciens valamiféle tudatzavar miatt úgy érzi, hogy neki a lába, a keze vagy valamelyik nélkülözhető egyéb testrésze egyszerűen nem oda való, és meg akar tőle szabadulni. A dekadens nyugat persze (ha már „nem-átalakító” operációkat is végeznek) miért is ne alapon készséggel meg is csinálja az illetőnek a műtétet: igen ám, csakhogy mielőtt ezt megtenné, nagyon hosszú folyamat előzi meg, pszichológiai vizsgálatok sorozata, egy ideig próbaként mankóval kell járnia, hogy érezze milyen is lesz láb (vagy más) nélkül élni. Nem csinálják meg tehát neki, azért mert csak alapon - objektív, orvosi-egészségügyi indok kell hozzá. Holott itt a saját teste felett rendelkezik! És mégis megkövetelik ezt a hosszadalmas procedúrát, és nem mondja senki, hogy jaj, azonnal csináljuk meg neki, mert végül még megcsinálja magának (pl. vonat elé fekszik), és akkor mi lesz.

Ezzel szemben, még egyszer megismétlem, az abortusz esetében nem a saját teste felől rendelkezik a delikvens. Hogy miért nem? Hát kérem, akinek elvégeznek az abortuszt, annak károsodik a keze, a lába, a méhe vagy a tulajdonképpeni teste bármelyik másik része? Elveszít valamit a mindenkori fizikumából? Nem! Hát éppen arról szól, hogy (az ő vonatkozásában) helyreállítják a teherbe esés előtti állapotot. Igen ám, de valami mégis csak károsodik (nem kicsit, nagyon!), ami nem ő. Ha nem ő, akkor ki vagy mi? Hát ő például. És szegényem, azért mert annak az elszabadult vadliberálisnak a méhébe kellett megfogannia, attól még nem válik vele egy testté, még ha ideiglenesen az ő teste is táplálja. Minthogy nem része a páciens testének se az a gép (pl. lélegeztetőgép), ami esetleg őt életben tartja. Nem a testünk része az étel, amit megeszünk, és a beültetett pacemaker sem, holott a testünk fizikai-külső határain belül helyezkedik el. Amikor tehát a nő egy abortuszt végeztet el, akkor nem önrendelkezik, hanem egy másik élet sorsáról dönt. És mégis szinte minden nélkül megcsinálják neki szemben az előbbi példában foglalt valódi önrendelkezés esetével!

Akkor sem nevezhetjük önrendelkezésnek, ha őt is érinti, mert meg kell szülnie, vagy esetleg jobb esetben felnevelnie, hiszen ilyen elven az éppen újszülött csecsemő életének kioltása is „önrendelkezés” lenne, hiszen a későbbi fáradalmaitól kíméli meg magát.

Egy másik élet feletti rendelkezés joga pedig nem illet meg senkit sem, ezt a liberálisok is vallják, csak kicsit következetlen módon.

Egyébként eléggé abszurd egy világ ez: gyakran ugyanazok küzdenek egy-egy tömeggyilkos emberi jogaiért, akik ártatlan életek elpusztítását teljesen természetesnek tartanak, ha épp egy magzatról van szó.

me a hippokratészi eskü:

„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és az összes istenekre és istennőkre – tanúkul híva fel őket – hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt. […] Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni, és hasonlóképp nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtószert. […] És nem fogok vágni még hólyagkőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek majd azon mesterembereknek, akik ezt a gyakorlatot űzik. És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, úgy női, mint férfi testtel, mind a szabadokkal, mind pedig a rabszolgákkal szemben. És ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a therapia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek történjék ennek ellenkezője.”

Idézlek:"Egy másik élet feletti rendelkezés joga pedig nem illet meg senkit sem"

Te mégis rendelkezni akarsz a kérdező felett, hogy mit kellett volna tennie. Teljesen fölösleges volt ilyen hosszú szöveget íri, amikor a kis írásodnak az ellenkezőjét teszed te is.

Utolsó: nem "rendelkezik", hanem maximum ítélkezik.

Talán megöli a kérdezőt, rendelkezik felette? Vagy mi?

Nem érted a lényeget.

És igen, lett volna más választás mert ahogy egyik válaszoló is írta, mindig van más választás.

Lehet édesanyád azt nem érti, hogy 2 gyerek után (mikor már te is megtapasztalhattad, hogy ez mekkora csoda) hogyan volt lelked a harmadikat eldobni..pláne, ha felajánlotta a segítségét. Szerintem csalódott benned, és megértem az okát.

14-es! Ha majd egyszer nem forgatod ki a szavaim akkor erre is válaszolhatsz!

AZ EREDETI HIPPOKRATÉSZI ESKÜ SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügieiára, Panakeiára, az összes istenre és istennõre, õket híva tanúul, hogy erõmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségemet.

Az orvostudományban mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet; megosztom vele megélhetésemet, és ha nélkülöz, gondoskodni fogok ellátásáról; fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni, és ha õk is elakarják sajátítani az orvostudományt, fizetség és szerzõdés nélkül megtanítom majd nekik.

Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerzõdés és az orvosi törvény alapján tett eskü kötelez, de (rajtuk kívül) mással nem.

Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erõm és belátásom szerint, megóvva õket a bajtól és kártevéstõl.

Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sõt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó méhgyûrût.

Tisztán és szeplõtelenül fogom eltölteni életemet, gyakorolni mesterségemet.

Nem alkalmazok vágást még akkor sem, ha az illetõk kõtõl szenvednek is; az ilyen feladatot azoknak hagyom meg, akik ebben szakemberek.

Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstõl, fõleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nõk vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról.

Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot õrzöm.

Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesülhessek minden ember részérõl; ha viszont fogadalmamat megsértem és hamisan esküszöm, akkor az ellenkezõ sors jusson nekem osztályrészül.

Egyébként eléggé abszurd egy világ ez: gyakran ugyanazok küzdenek egy-egy tömeggyilkos emberi jogaiért, akik ártatlan életek elpusztítását teljesen természetesnek tartanak, ha épp egy magzatról van szó.

Tehát az abortuszt végző orvos előtt is le a kalappal aki nem életmentő beavatkozásként végzi! Ja nem is orvos ha nem esküt szegő sintér!